Teológiája

Vissza az előző oldalra

„Főleg pedig és mindenek előtt Szeress! SZERETET minden jó eredete.”

A Büün-teológia bölcseleti alapja a nem polarizáló, hiányt többlettel egésszé kerekítő duális világszemlélet. YOTENGRIT az őserő, melyben nőstény, hím, jó és rossz benne foglaltatik mint mennyiség (kvantum), de minőségét tekintve nő (a Tao Te King „elnyűhetetlen ősrostja). Világokat teremt, azokon hegyeket, völgyeket, sziklákat és teremt szellemeket. Mindezt saját szellemanyagából, a „szitáló ködnél finomabb” szellemanyagból. A Büün-tan szerint a szellem is anyag: van mennyisége és minősége. Ez a Yotengrit tan „szellemkvantum elmélete”, mely szerint a szellem osztható, összeadható, kivonható.

 

A nemesebb, „élőlelkes” teremtés kedvéért Yotengrit, az „Első Istenség” kiveti magából a rosszat, s így megtisztulván megteremti szellemanyagából a duális Istenpárt. Tehát ő magát mint nőt és férfi párját, GÖNÜZ-t a „naporcájút”. Az Istenasszonyt UKKÓ néven tisztelte még a 20. század elején is itt-ott a nép. Például a Csallóközben, Szigetközben, Rábaközben. A Csallóközben az is szokás volt, hogy aratáskor a gabonaföldön lábon hagytak tenyérnyi gabonát és azt megfonták „Bódogasszonnak”. Hasonló szokás volt Szászországban is. Ott „Korn-Mumme”-nak nevezték ezeket a gabonaszárból lábon font bábukat. A Rábaközben vizet csorgattak Boldogasszony tiszteletére – mielőtt maguk ittak volna – és nevét hívták: Ukkó, Ukkó! Ő a „Homlokán holddal ékes” Istenanya.

 

Ukkó emberközelibb megjelenülése a „Boldogasszony”. A földkerekségen mindenütt jelen lévő Magna Mater, Divine Mother, a Nagy Anya, a „Tengerek Csillaga”. A kínai YIN-YANG bölcseleti rendszer teremtette meg – nem az Istenasszonyt, hanem – KÉPPÉ alakulását. Ebben a bölcseleti dualizmusban keletkeztek Buddha alakjából a nőnemű Buddhák, mint a kínai Ku-an-yin, a japán Kvannon, a komi (zürjén) Aranyasszony meg a magyar Boldogasszony.

 

GÖNÜZ neve Napszellemet jelent. Altáji ágról való őseink nyelvéből ránk maradt GÖN (nap) szavunk van benne mint a GÖNCÖL-ben (napszekér) is. Az „üz” szó pedig az „isz” (ész) hasonulása, mely szót a Büün-teológia „szellem” értelemben használja.

 

A duális mérlegnek nem része az ártó erő. A magyar dualizmus a nemek egyensúlyára, harmóniájára épül föl. A rossz az ártó, a félrevezető, a ZAVARÓ tényező. Őseink UDAG-nak nevezték. Később, szeredás (zarathusztrista) közvetítéssel az iráni „rossz isten” Ahriman neve honosodott meg ÁRMÁN (ármány) formában.

 

Gönüz, a Napszellem neve a negatív fogalmak szótárába száműzetett a „Gonosz” alakjában. Boldogasszonyt azonosították Szűz Máriával, de meghagyták két ősi ünnepét, a Gyümölcsoltó- meg Sarlós Boldogasszonyt.

 

A Büün „szellemkvantum” elméletének értelmében a szellemanyagok összeadhatók. Ily módon nagy erejű szellemeket lehet teremteni. Az istenség is teremtett szellemlényeket és benépesítette a földet növényekkel, állatokkal, meg embert is teremtett-saját anyagából, de az ember is teremthet, hiszen isten anyagából van. Egy legendás hős-ős szellemanyagához hozzáadott a magáéból népe. Így tudta vállalni az „istenné erősített” hős szelleme a rábízott föladatot, hogy őrködjék a nemzeten. Ma úgy mondanók: vállalta a védőszent szerepét. Ő a „Magyarok Istene”, akit Má-Tün néven is emlegetnek.

 

A Büün eszmerendszer teológiája is alátámasztja azt a filozófiailag is megindokolt alaptételt, hogy a társadalom legkisebb sejtje az egyén is független társadalmi tényező. Ezért nincs kollektív bűnözés, sem megváltás, sem kollektív felelősség.

 

A szexualitás ebben a teológiában nem vétség, hanem az istenek által „kitervelt csalétek” és egyúttal „isteni minta” a lelkes teremtés keretében a szaporodást és a javuló minőséget biztosítandó. Vétkezni a szeretkezés mikéntjével lehet csak, a tényével nem. A szeretet, szerelem, szeretkezés hármasságában a szeretet teszi a szeretkezést szerelemmé.

 

A Büün nem teológizálja a szerencsétlenséget, bajt, nem hárítja az embertársak felelősségét az Istenre, sőt azt is kétségbe vonja, hogy a szerencsétlenség egyáltalán Isten büntetése volna. Ez azért fontos tan, mert az embertársat nem menti föl a segélynyújtás alól azon a címen, hogy a szerencsétlenség Isten akarata volna.

 

Ebben a teológiában létezik újjászületés (reinkarnáció), de nem automatikusan. A tan szerint azok születhetnek újra, akik egy bizonyos szintre fejlesztették szellemüket még életükben, és elérték azt a szintet, hogy a szellemvilágban is önálló egyéniségek, entitások maradnak. A szint eléréséhez szükséges a tudás gyarapítása mellett az érzelemvilág gazdagítása. És ami nagyon lényeges és napjainkban is nagy jelentőséggel bír, az a jó cselekedet.

 

Az Isten és az ember kapcsolatában létezik égi hierarchia, az emberek nem leborulva imádják isteneiket, hanem ősökként tisztelik és tisztelettel hívják őket oltalmazónak, ünnepeken megbecsült vendégnek, életük résztvevőinek. Szinte familiáris, kölcsönösen jóindulatú, de nem egyenrangú kapcsolat ez.

 

A Büün vallás istenei nem végtelenül mindenhatók. Mivel szellemanyagukból teremtenek, fontos nekik, hogy az ne vesszék kárba. Kárba pedig akkor vész, ha eltávolodunk Istentől, tehát ha kárba veszünk, „elkárhozunk”. Mivel az Istenség mibenlétét az ember nem látja át – és nem is konzultál kávézva vagy teázva az istenekkel -, ezért a Büün- teológia abból indul ki, hogy mivel a Természet Isten teste, jó az, ami természetes.

 

A túlvilág-kép minden más vallásétól eltérő: nem hely, hanem állapot. Az egyszerű lelkek, akik földi életükben nem jutottak el lelkük „belső hágcsóján” magas szintre, azok „megtérnek az Úrba”. Szellemanyaguk feloldódik a jó Istenségben. A magasabb szintet elérők önállósodnak, mint szellemlények. A rosszak pedig Ármán szellemanyagát gyarapítják.

 

A Büün teológiájában is tükröződik etikájának legfőbb tétele: „Mindent szabad, ami nem árt másnak”.


error: Tartalom védve van!