Egyenlőség

Vissza az előző oldalra

„Főleg pedig és mindenek előtt Szeress! SZERETET minden jó eredete.”

A Yotengrit szellemiség minden élőlényt egyenrangúnak tart, mert a teremtésben minden az egek szándéka szerint rendeltetett és ugyanabból a szitáló ködnél finomabb szellemanyagból vétetett. Az egyenlőség tana ezért mindenre és mindenkire vonatkozik. Az ember ebben a világképben nem ura, hanem része a természetnek. E felismerésből fakadóan tisztelettel viseltetik iránta, nem szipolyozza ki, nem pusztítja, mert tudja, hogy létezése a természet egyensúlyának függvénye. Tudja, hogy csak akkor maradhat meg, ha nem fordul vele szembe.

„Semmiből semmi sem leend,

minden mi van, látható, láthatatlan,

fogható, foghatatlan,

EGEK ŐSROSTJÁ-ból teremtetett.

Minden Istenek által van,

az örök EGY-ből két értő-érző

két ISTENFÉL-lé testesült szellem-anyagából.

Az ő, szitáló ködnél finomabb,

rozsda-nemmarta fényes anyagukból.

Fű, fa, állat, ember.

A Föld is, melyre helyeztettek,

a Levegőég is, mely oltalmazón takar,

mint fonott borító naposcsibéket.

Ezért nincsen FÖLJEBB való teremtmény,

ezért nincsen ALÁBB való teremtmény.

ISTENEK megtestesülése mindvalahány.

…

Fontos is valahány élőlény,

ISTENEK porcikája.

Fontos, mint karikásostorban

nyél, forgó, karika, sudár, csapó.

Ezek együtt a karikásostor,

azok együtt a csorbítatlan élet.

Egyiküknek is ha írmagja veszik,

EGEK orcája üttetik, EGEK teste csonkíttatik.

Egyetlenegy élet írmagja vesztét

megszámlálhatatlan fajok sora sínyli.

Testvérgyilkos, ki írmagig írt.

ŐS-BÖLCSŐ szennyezője, örök teremtés

kivetnivaló salakja.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 97-98.o.)

Nincs választott nem

Nősténység és hímség valódi dualitásának alapja, hogy a nemek egyenrangúak és egyenjogúak. Együtt hatnak és együtt teremtenek. A családon belül is ennek megfelelően egyenlőség kell, legyen. Fontos ez, mert, „hogy a társadalomban szolgaság uralkodik-e vagy szabadság, már a családban eldől.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 26.o.)

„Nincs FÖLJEBB való NEM,

nincsen ALÁBB való NEM!

Egyik az ÉG nőstény felének megtestesülése,

másik az ÉG hím felének megtestesülése.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 98.o.)

„A nő nem birtoktárgy. A feleség sem az.

Nem férjé, nem családé, nem közé.

A nő saját testének istenasszonya…”(Máté Imre: Yotengrit 2. 58.o.)

Nincs választott nép

A Yotengrit szellemiség értelmében nincs felsőbbrendűség és nincs alattvalóság. Sem egyének, sem népek között. Mert aki felül van, akaratlanul is tapossa az alatta lévőt. Ez a világkép nem fogadja el sem az elnyomást, sem a zsarnokságot, sem a kizsákmányolást. A tudók bölcselete szerint elöljárók vannak, s ki-ki érdemei szerint helyezkedik el a sorban.

„Nincsen szolga-nép meg úr-nép,

csak rablók vannak és rablottak,

csak nyúzók vannak, meg nyúzottak,

csak megfélemlítők és megfélemlítettek.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 99.o.)

Általánosságban igaz, hogy ez a világnézet mellérendelő, ebből fakadóan együttható és nem hierarchiában megnyilvánuló alá-fölé rendelő, ezáltal elnyomó. Az egyenlőség jegyében minden embert egyenlő alapjogok illetnek.

„Jó KÖZ-ben senki sincsen FÖLÜL,

jó KÖZ-ben senki sincsen ALUL.

Ki-ki méltó helyén van tudása szerint,

ki-ki helyén van bátorsága szerint.

Ki-ki gazdagabb, vagy szegényebb,

szorgalma meg szerencséje szerint.

Aki FÖLÜL van, tipor,

tipor akkor is, ha nem akar,

mert FÖLÜL járás – ALUL lapulás!

Jó KÖZ-ben a méltóbb

nem FÖLÜL van, hanem ELŐBB-re.

ELÖLJÁRÓ, „ELSŐ EMBER” – így mondják.

Nem ALJA meg FÖLE van,

a böcsületes népnek

ELEJE van, meg HÁTULJA.”(Máté Imre: Yotengrit 1. 99.o.)

Nincs úr, nincs szolga

A mellérendelő világkép együtthatóként tekint a munkaadóra és a munkavállalóra. Egymást nem nélkülözhetik, együtt teremtenek, együtt termelnek. Ezért egymás felé kölcsönös megbecsüléssel tartoznak. A kizsákmányolás, parazitizmus, a helyzettel való bármilyen nemű visszaélés nem ennek a világképnek a része.

„Nincsen úr, nincsen szolga!

Csak munkáltatás van, meg szolgálat.

Nem szolga a szolga, hol emberségében hagyják,

nem úr az úr, ha emberséges.

…

Úr meg szolga – dolog kérője, dolog elvégzője,

ugyanazon ködmön más-más gombjai,

ráncok egy ingen, egy guba színe-visszái.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 98.o.)

(Dr. Darnói Tibor írása)