Szabadság
„Főleg pedig és mindenek előtt Szeress! SZERETET minden jó eredete.”
A Yotengrit egyik alaptétele: mindent szabad, ami nem árt másnak. Ez egyben a jó szomszédság törvénye is.
Személyes szabadságunk addig terjed, amíg más létét, szabadságát nem zavarjuk, korlátozzuk. Ez nem csak emberek közt értendő, hanem a társadalomban, nemzetek közt és a természet minden lényével kapcsolatban. Mert az ember nem ura a természetnek, hanem része annak.
„Mert az ISTENEK úgy rendelék és úgy rendezék,hogy minden viruljon, amíg nincs más fajta végső veszedelmére. (Máté Imre: Yotengrit 1. 76.o.)
Isten adománya a szabad akarat, mely segíti a megtapasztalást és az azon keresztüli „csiszolódást”, felemelkedést. A szabad akarat választást kínál, mellyel élhetünk és visszaélhetünk. Bármelyiket is tesszük, annak következményeit is magunk viseljük. Mert senki sem állhat jót másért, csak saját magáért. Gondolataink, szavaink és cselekedeteink mind visszahatnak ránk. Bár szabad akarat van, ezért nem mindegy mégsem, hogy mit teszünk, mit mondunk és mit gondolunk.
„Az üdvösség garanciája a jó cselekedet.” (Máté Imre: Yotengrit 2. 7.o.)
„Az Ég harasztján nem fogan meg,
nem ereszt gyökeret semmi szóbeszéd,
ottan csak tetteid hagynak nyomot!” (Máté Imre: Yotengrit 2. 21.o.)
Földi életünkben szabad akaratunkból tehetünk akár rosszat is. De végül ez is olyan megtapasztalásokkal erősít, mely jóvá válásunkat szolgálja. Éppen ezért folyamatosan „gyalulkodnunk köll”! Azaz munkálkodnunk a lelki, szellemi fejlődésünkön. Meg kell tisztulnunk. Emelkedettségben nem azért nem vétkezünk, mert a törvény tiltja, s nem azért, mert félünk a büntetéstől. Hanem mert megtapasztalások által megértjük és megvalósítjuk saját életünkben Isten törvényét. Vagyis földi életünkben szabad akaratunkból teszünk jót.
A tételből fakadóan minden nép, minden ember egyaránt szabad. A Nö is és a Férfi is. Senki sem uralkodhat a másikon, senki sem tulajdona másnak. Az államnak sem. A Yotengrit semmilyen formában nem fogadja el az úr szolga viszonyt, a rabszolgaságot, a kiszolgáltatottságot, a zsarnokságot.
„Ez az etikai rendszer az eddig ismert egyetlen, mely az egyént nem veti alá a közösségnek.” (Máté Imre: Yotengrit 2. 6.o.)
„…mert senki sem lehet úr ő maga nembéli fölött…” (Máté Imre: Yotengrit 2. 27.o.)
„Senki sem úr más testén,
más lelkén, más érzésén
és más életén sem úr.” (Máté Imre: Yotengrit 2. 69.o.)
Ezt a világnézetet hozták magukkal a Hon(vissza)foglaló őseink is Európába ezer évvel ezelőtt, de ezek a nemes eszmék akkor nagyon nem kívánatosak voltak a környező népek formálódó feudalizmusában hatalmon lévők szemében. Sőt, számukra egyenesen fenyegetést jelentettek. Ez a szellemiség ugyanis az egyén szabadságának korlátlan védelmével nem alkalmas parancsuralmi rendszerek elvi alátámasztására. Nem ad teret egyeduralmi, abszolutizmusra való törekvéseknek, s ezért nem nézték jó szemmel az uralkodóházak. Ahogy az sem véletlen, hogy az évezredeken át belénk ivódott szabadság eszméje az elmúlt századokban „minduntalan áttört a ráerőszakolt fölszínen”.
„Még a keresztény krónikás, Kézai Simon is óhajtva említi ama szép időket, „midőn még minden magyar szabd volt”.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 23.o.)
„A ma föllelhető és rekonstruálható világképekből Hans Christian Meiser szerint csak az uráli népeké igazi dualista világkép. A nősténység – hímség dualitása ez, ami a nemek egyenrangúságát, egyenjogúságát is garantálja, s ez a szabadság alapvető garanciája.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 17.o.)
„Alapvető föltétel volt az ÉLETTÉR biztosítása, és azon belül a SZABADSÁG biztosítása. Az pedig, hogy a társadalomban szolgaság uralkodik-e vagy szabadság, már a családban eldől.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 26.o.)
A szabadság magában hordozza az elfogadást is. Elfogadását annak, hogy nem vagyunk egyformák, s másként érzünk, gondolkodunk.
„Minden erőltetett hit szolgaság…”(Máté Imre: Yotengrit 2. 139.o.)
A szabadság jogot biztosít az önálló gondolatokhoz, cselekvésekhez – az élet minden területén. Mindaddig, amíg az nem árt másnak. Amíg ez nincs a másik kárára, terhére, rovására, addig tiszteletben kell tartani. Más szavakkal a Yotengrit az „egyén korlátlan szabadságát hirdeti a végső határig, amíg az nem sérti mások korlátlan szabadságát”. „…de Isten nevében bíráskodni nem szabad!” (Máté Imre: Yotengrit 2. 64.o.)
„Senkinek nincs köze világod belsejéhez,
neked sincs közöd mások életéhez,
csak az irgalom útján van közöd,
ISTENEK-től rendelt kötelességed.”(Máté Imre: Yotengrit 1. 110.o.)
(Dr. Darnói Tibor írása)