Tisztelgés a Hősök előtt

Hallottad-e hírét,
hogyan esett tőrbe,
orosz kelepcébe,
orosz kelepcéből
bitóra mint jutott
Nagy Imre, magyarok
igaz reménysége?

Kezes szóra ment el
nemzetünk hasznáért,
hazánk javáért.
Hazánk ő javát
szavával szolgálni,
bátran sikra szállni,
semmi egyéb másért.

Hitszegő oroszok
ott bilincsbe verték,
börtönbe vetették.
Börtönbe vetetten
kegyetlen kinzással,
meg sok egyéb mással
mégis meg nem törték!

Azt kivánák tőle,
lenne árulóvá,
rút gyalázkodóvá.
Rút gyalázkodással
népe böcsületét
meg maga jó hírét
hogy bemocskítaná.

Mivel hogy meg nem tört
sem fenyegetésre,
sem sok kérlelésre,
sok kérlelés után
összetanakodtak,
és döntést is hoztak,
hogy elvesztik végre.

Éjfél meg hajnal közt
pirkadat előtt még
vesztő helyre vitték.
Vesztő helyre vívén
együtt néhány mással
hajnal hasadáskor
gonoszul megölték.

Kakas kiáltáskor
gyilkolták meg éppen,
nem is olyan régen.
Nem is oly rég óta
kakas kiáltásra
sirjából kiszállva
jár a temetőben.

Ha egy kakas szólna
szerte nagy világon
hajnal piruláskor,
hajnal pirulásra
akkor is fölkelne,
nagy vádat emelne
magyarok sorsáról.

(Máté Imre Fehér förgeteg című kötetéből)