Dualizmus

Vissza az előző oldalra

„Főleg pedig és mindenek előtt Szeress! SZERETET minden jó eredete.”

Több hitrendszerre vonatkozóan is használják – szinonimaként – a polaritás és dualizmus megnevezéseket, valamilyen kettősség együttes megnyilvánulásának kifejezésére. Ám inkább csak azon rendszereket volna helyes polaritásként nevezni, melyekben ellentétes erőkként viszonyulnak egymáshoz a párba rendezett elemek. Ide tartoznak azok a világképek, ahol a jó és a rossz, vagy az aktív és passzív alkotnak „párt”. Ezek mindegyikében – kivétel nélkül – a párt alkotó princípiumok szembenállása figyelhető meg, ami áthatja a gondolkodási rendszert is. Ez azt jelenti, hogy a kettősség valamennyi megnyilvánulását egymással ellentétes, egymást gyengítő, kioltó energiák kísérik. Mindez folyamatos ütközést, konfliktust, harcot állandósít. Az egyénen belül, az emberi kapcsolatokban és a társadalomban egyaránt. Ahol a jó és a rossz „egyensúlya” a lét garanciája, ott elkerülhetetlenül szükséges a rossz jelenléte. „…rossznak, a sötétség tartozékának, pedig azt nevezhetünk ki, akit, vagy amit akarunk. Ez teljesen önkényes, attól vagy azoktól függ, akik a hatalmat gyakorolják. Ez a vallási-filozófiai alap – a princípiumok jóra és rosszra osztása – mindenféle relativizálás és minden fokú társadalmi igazságtalanság igazolására alkalmas.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 41.o.)

A Yotengrit világképének dualizmusa azonban mindezektől eltérő valódi dualizmus, mert itt nem egymással szembeni, hanem egyirányú, együttes hatás van a pár elemei között, melyek így nem gyengítik, hanem erősítik egymást. Szembenállás helyett tehát együttállás, melyben az erők is összeadódnak. Nősténység és hímség duális egyensúlyában a kettő együtt alkotja az egészet. Isteni elrendelés és a természet törvénye szerinti összetartozás, melyben mindkét fél egyenlő és jó.

„Nőstény erény: nőstény gyöngédség,

nőstény béketűrés,

nőstény bátorság, virág-szépség,

üres kancsó asztalra tétele, kotlós gondoskodása,

MOSOLY SZÉP SZAVAKÉRT.

Hím erény: hím gyöngédség,

hím béketűrés, hím bátorság,

dongó szorgalma virág kelyhében,

üres kancsó megtöltése az asztalon,

kakas ébersége,

SZÉP SZAVAK MOSOLYÉRT.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 96.o.)

Ez az ikerörvény alapja. S, egyben a felemelkedés kulcsa, mely a nő és férfi közti viszály és rivalizálás szításával elvész.

Nő és férfi tehát minden tekintetben egyenrangúak. Együtt EGYek. Nem egyik alakítja a másikat, hanem együtt teremtenek. Egyik sem jobb vagy rosszabb, mindegyik más – de mindkettő jó. Nem ellentéteik vonzzák egymást, hanem hiányaik és fölöslegeik. Mert nem ellentéteik vannak, hanem különbözőségeik.

„E filozófiai dualitás nyelvi lecsapódása, hogy a magyar nyelvben a páros testrészek együtt egy egészek.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 26.o.) Így a páros testrészek egyikének elvesztése esetén félszemű, félkarú, stb. kifejezések használatosak.

Ez az összetartozás tiszteletet ébreszt nő és férfi szemében a másik iránt, s kölcsönös megbecsülést szül. Ennek kiteljesedése a szeretetben és a szerelemben fénnyel árasztja a párt és a családot. S, ahol ez az uralkodó világkép, ott a társadalomban is tisztelet van, egyenrangúság és megbecsülés. Ott munkáltató és munkavállaló sem szemben állnak egymással, hanem együtt alkotják a termelő erőt.

Mellérendelő világkép

Mindezazonban csak mellérendelő világképben valósulhat meg. Például olyanban, amilyen az ősi magyar szellemiség. Mert a mostani világkép világszerte távol van ettől. Az alá – fölérendeltségi hierarchiában nem jöhet létre dualizmus és együtthatás. Abban csak polaritás van és állandó küzdelem és verseny. És elnyomás, mert fölül egyszerre csak egy lehet. Ezért mindenki igyekszik felküzdeni magát, majd minden eszközzel próbál megakadályozni mindenki mást ugyanezen törekvésében. S, ehhez bármilyen eszköz bevethető, mert az ilyen rendszerben mindig az uralkodó pozícióban lévő alkotja a játékszabályokat. Itt folyamatosan egymás ellen feszülnek az energiák, aminek törvényszerű következménye az állandó konfliktus – ami jelen korunkat is jellemzi. A felemelkedés a mellérendelő, együttható tudatváltásban fog megvalósulni. Amihez a mintát a magyar bölcselet adja.

A NŐ szerepe

„Az ős-európai eszmevilágban … a Nő a kezdet, a Nő az első Isten, az őserő, az Ige teremtője és továbbadója.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 38.o.)

A NŐ tisztelete, értéke és megbecsülése a legszentebb dolgok közé tartozik. Eleink bölcselete szerint „Aki „még nem érintett asszonyszemélyt”, az még csak fél-ember volt, az Istenség mércéjével mérve gyerek. Ezért BOLDOGASSZONY oltalmában volt. Mihelyt „érintett” nőt, attól kezdve nője közvetítésével élvezte az Istenasszony oltalmát.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 38.o.) Azaz a NŐ a kapocs a férfi számára az égiek felé. Amint a népmesékben is írva vagyon.

Az a férfi, aki ezt tudja és érti, tisztelettel és megbecsüléssel viseltetik a NŐ irányában. „Az erős férfi számára érték a nő. Hímje akar lenni, nem pedig ura. Az erős férfi utódai várhatóan erősek, nőnemű utódai is. Az ilyen nők be tudják tölteni a „tűzhely királynője” nagyra becsült szerepét.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 26.o.) Mert a nő nélkül nem kerek a világ, s „asszony nélkül csak lakhely az otthon”.

„Hajlék királynője ma is az asszony,

a tűzhely őre ő, családok belső rendjének rendezője.” (Máté Imre: Yotengrit 2. 80.o.)

A természet rendje, mintázata kell, hogy érvényesüljön a nő és férfi közötti kapcsolatban, a családban, a társadalomban egyaránt.

„Harmóniában lenni a természettel – egyszerűen hangzik, ám valójában igen nagy körültekintést, fölismerést tételez föl. … a természetben mindennek és mindenkinek rendeltetése van. A családban is. A nő nőstény, a férfi hím, ez nem cím és rang kérdése, ezért e tényállásból nem áll elő probléma. Nemek közti harc egyébként sincsen, csak a kétfelé polarizált nemtelenség visel egymással háborút.

…

A rossz, a romboló, pusztító erő, melyet a vallásokban a „sátán” testesít meg, e duális viszonynak nem tartozéka, csak kívülálló, akinek törekvése a nemek közti harmónia megbontása” (Máté Imre: Yotengrit 1. 28.o.)

A férfi tisztelete a nő iránt tehát alapvetően áthatja a világképet, mely a mindennapokban is teljességgel nyilvánul meg. Úgy tekint rá, mint Istennőre, de ő sincs alárendelt szerepben. Tudja, hogy a nőben van az őssejtés, mely őket Boldogasszonnyal összeköti, és tudja, hogy a nőben bontakozik ki az élet, mert „Istenek teremtőműhelye az ő teste”.

„Teremtés műhelye az ő teste,

ezért mindig a különb anyagra,

mindig a különb szellemre vágyik.

Azt áhítja ki-ki saját magassága,

Ki-ki saját mélysége szerint.” (Máté Imre: Yotengrit 2. 56.o.)

„Amilyen asszonya, olyan családja.

A nő tart alacsonyan, vagy magasan.

A nő válogat, a nőstény.

Akit beenged, beengedtetik,

Akit kizár, kizáratik.” (Máté Imre: Yotengrit 2. 57.o.)

„A férfi mindezeknek okáért

áhítattal nyúljon nőszemélyhez,

tisztelje feleségét, tisztelje szeretőjét,

tisztelje gyerekei anyját,

és tisztelje saját anyját, kinek ő magzata.” (Máté Imre: Yotengrit 2. 80.o.)