Az írás a Csak Pozitívan magazin 50. jubileumi számában jelent meg 2024. áprilisában, a 170-175. oldalon olvasható.
Y O T E N G R I T az ősi magyar bölcselet
Interjú Dr. Darnói Tiborral
Sokaknak talán ismeretlen ez a szó, pedig már magában a kifejezésben is rengeteg tudás rejlik. Ugyanakkor a YOTENGRIT egy 4 kötetben összefoglalt ősi bölcseletet is magába foglal. Az évszázadokon keresztül táltosok, bácsák és tudók által a Rábaközben megőrzött és csak szájhagyomány útján átadott tudást most ebben a 4 kötetben, egyébként 9 „künvben” közreadják. Ugyanis az elmúlt évszázadokban íratlan törvény volt, hogy csak annak adhatják át a tudást, aki arra méltónak találtatik és csak akkor tehetik közkinccsé, ha a nemzet nagy bajban van. Hát a kétezres évek elejére úgy látszik valóban nagy bajba került a magyarság.
Ebben a 4 kötetben „ama hajdani magyarság szellemi értékeit adjuk vissza a nemzetnek, mely képes volt hont foglalni, és államot alapítani” – írja a szerző, Máté Imre, aki maga is bácsa volt.
A könyveket pedig így ajánlja a kiadó: „A térségben máig élő hagyomány képviselőitől kapott tudást adja közre, bemutatva, hogy ősvallásunk nyitott, ’összegző’ vallás volt, mely a szeretetről, az egyén szabadságáról, a toleranciáról, a természet tiszteletéről és a nemek egyenlőségéről szólt”.
A YOTENGRIT szellemiségéről és annak jelenkori szükségességéről Dr. Darnói Tiborral, a Yotengrit Alapítvány elnökével beszélgettem.
Dr. Darnói Tibort – aki egyébként holisztikus orvos is –, hosszú évek óta ismerem és sokféle témában hallgattam előadásait, azonban a YOTENGRIT-tel nem rajta keresztül ismerkedtem meg. Mintegy 3 éve egy facebook hirdetésben fedeztem fel a nevét a Yotengrit Alapítvány által szervezett közös beszélgetés kapcsán. Így tudtam meg, hogy Tibor ennek az ősi bölcseletnek a képviselője, átadója, tanítója. Majd ahogy mind teljesebben kezdtem megismerni ennek a szellemi hagyatéknak a mély igazságait, másfél éve elhatároztam, hogy beiratkozom a YOTENGRIT AKADÉMIA kétéves képzésére, ahol a bölcselet elméleti tartalmán túl gyakorlati tanításait is megismerhettem.
Dr. Darnói Tibor a beszélgetésünket azzal kezdte, hogy elmondta, a YOTENGRIT nem csupán hagyomány, hanem egy páratlan szellemi hagyaték, ami olyan esszenciális tanításokat fogalmaz meg, melyek örökérvényűek, s melyekre ma óriási szükség van, mert nincs REND az emberi világunkban.
Eltávolodtunk a természettől és ezzel együtt eltávolodtunk Isteni önmagunktól is, ami azt eredményezte, hogy az emberiség szellemileg alig fejlődött valamit az elmúlt évszázadokban.
Ezután a rövid, de tömör összefoglaló után megkérdeztem Tibort, hogy ő hogyan találkozott a YOTENGRIT-tel? Milyen módon lett az élete szerves része?
D.T.: Máté Imrével egy közös ismerősünk rendezvényén ismerkedtem meg. És hát Imre bácsi nem olyan volt, aki mellett csak úgy el lehetett menni, mintha nem lenne ott, ezért szóba elegyedtem vele. Aztán a beszélgetés vége felé megkérdeztem, hogy elmehetek-e hozzá, amire ő igent mondott. Így aztán többször meglátogattam és ahányszor mentem hozzá, mindannyiszor adott egy Yotengrit könyvet, amibe mindig írt valamit nekem. Majd, amikor a Szarvasének című könyvet kaptam meg tőle, akkor azt írta bele, hogy a „legkedvesebb tanítványomnak”, ami nekem nagy megtiszteltetés volt és végképp „megpecsételte a sorsomat” a YOTENGRIT-tel kapcsolatban. Ezt követően továbbra is lejártam hozzá beszélgetni, tanulni és a rendezvényekre. Volt, hogy csak kettesben voltam Imre bácsival, volt, hogy egyszerre többen voltunk. Később aztán meghívott előadást tartani és így teltek az évek. Ezek után 2011 nyarán egyszer felhívott Imre bácsi, hogy szeretne velem beszélni. Ahogy megérkeztem hozzá, kis idő múlva a következőket mondta: „Meghánytam vetettem az Égiekkel és azt szeretném, ha utánam Te vinnéd tovább a YOTENGRIT szellemiségét.” Majd hozzátette: „Nagyon nehéz, de szép feladatot hagyok Rád. Neked kell átvinned a YOTENGRIT-et a FÉNY-be”.
Ez nagyon meglepett. Egyrészt azért, mert bár sokszor és sok mindenben segítettünk neki a háza körül és a kertben, valamint a rendezvényeken és a szertartásokon, de azt rendszerint többen tettük és ez egy sokkal nagyobb volumenű, semmihez nem fogható, személyes „megbízatás” volt. Tőle – felém. Tulajdonképpen az utódjának kért fel, hogy utána, a későbbiekben én képviseljem a YOTENGRIT-et. És ez akkor (de még ma is, ha beszélek róla) óriási megtiszteltetés volt. Annál is inkább, mert erről korábban semmilyen említést vagy célzást nem tett nekem.
Számomra ez olyan volt, mint a mesében, amikor az embert megérinti valami és akkor ez egy életre szóló elhívás lesz, „Örök lánc ÉG és FÖLD között” (a Yotengrit-ből egy idézet). Vagy nem érinti meg és akkor az nem az illető útja.
L.A.: Ez így tényleg mesébe illő, de ha jól tudom, eddigre nem a YOTENGRIT volt az első szellemi tanítás, amivel találkoztál.
D.T.: Így igaz. Nem a YOTENGRIT volt az első az életemben azok közül a tanok közül melyek fokozatosan formálták át a gondolkodásmódomat. Ugyanakkor a YOTENGRIT olyan kérdésekre adott választ, ami több helyen sem volt fellelhető. Magyarázatot adott olyan jelenségekre, amik mélyebbre vitték a megértést bennem, pl. olyan témában is, mint az „ellentétek vonzzák egymást” kérdése. Ezzel kapcsolatban ugyanis a bölcselet elmondja, hogy mindig „hiány és többlet törekszik kiegyenlítődésre”. A bennünk zajló folyamatok és a megnyilvánulásaink többsége nem a tudatosság szintjén futnak, még akkor sem, ha egyébként azt hisszük tudatosak vagyunk. A nem tudatos ember csak sodródik. A kudarcot pedig keservesen éljük meg, mindig ugyanott botlunk és nem értjük, hogy mi ennek az oka. Itt azonban hozzá kell tennem, hogy bár az ember, az emberiség most még messze nem tudatos, de a Földön az ember az egyetlen lény, aki azzá válhat, ezért is fontos, hogy megismerjük az ilyen mély megértéseket adó tudást. Hiszen ezen bölcsesség segítségével a tudatosságunkat könnyebben tudjuk emelni.
A másik, ami nekem nagyon komoly tanítás volt, a sok zseniális mondat és intelem mellett, az az volt – ami a vallások hátterét jobban megérttette velem –, hogy kiengesztelő típusú sámánisztikus gyökerű, vagy küzdő típusú sámánisztikus gyökerű vallásról beszélünk. Ugyanis alapvetően más lesz a világhoz való hozzáállásunk attól függően, hogy milyen alapokon nyugszik a vallásunk. Azt azonban fontos tudni, hogy a vallások utak, s akárhány vallás is létezik –, REND a világban csak egy van. Aki ezt a RENDet ismeri, az „megérkezett”. Ezért mondják az eleink, hogy „a bölcsnek mindegy melyik szögre akasztja a subáját”. Egyébként szintén fontos, ide vágó tanítás (Varga Tibor buddhista tanító barátomtól), hogy „a tiszta tudat nem vallásos, csak ismeri a vallásokat”…
De ezeken túl ott van még többek közt az ikerörvény tana, a kettős teremtés tana, sőt az is, hogy a teremtés és az evolúció megfér egymás mellett, vagy hogy „Nő meg Férfi egy két fele, együtt alkotnak egészet”. S az is – amit mi magunk is érzünk legbelül –, hogy a TEREMTŐ nem lehet rajtunk kívülálló, „Mink Ő benne, Ő mi bennünk”.
L.A.: Igen, ez a tudás valóban egyedülálló, ugyanakkor engem az is érdekel, ahogy az olvasóinkat is, hogy a YOTENGRIT szó mit jelent?
D.T.: A YOTENGRIT, az ősi bölcselet tanítása szerint, az EGYISTEN/ÖREGISTEN/ŐSTEN nevének jelentése: tenger-végtelen Ősszellem, első-végtelenség. Minden belőle születik „az idő kerekének lódíttatásakor”.
A YOTENGRIT, mint ősvallás nem a hitre épül, hanem tudás és megtapasztalás alapú. Maga a szó latin betűkkel leírva nem értelmezhető, csak rovásírással mutatja meg a mélységeit. A YOTENGRIT nyitott összegző bölcselet, amire ma nagyon nagy szükség van, mert az ősi tanítások teremtő varázsától mára a technológia és a tudomány „istenéig” jutottunk, ahol a szentség már nem szentség és a csodákat is elveszítettük. Imre bácsi pedig szó szerint ezt mondta: „A YOTENGRIT romlatlan kinyilatkoztatás”. Ugyanakkor a tanítás és a szellemi hagyaték nem dogmákba merevedett és bár a természet rendje nem változik, hogy hogyan intézzük dolgainkat a változó korokban, abban lehetnek új felismerések, amik a régieket felülírhatják. Tekintsünk csak vissza arra, hogy eleinknek az életmódja, az életvitele, a napirendje, a munkaterhelése más volt. De mások voltak a körülmények, a környezeti hatások és ma tudunk olyan dolgokat, amiket azelőtt nem tudtak, viszont nagyon messze vagyunk attól a természetes életformától, ami nekik az életük alapját képezte. De nekünk ma, a jelenkor kérdéseire kell választ adni és a mai körülmények között élő embernek kell támogatást és olyan ismereteket adni, amiket használni tud az egyre javuló minőségű élet megteremtéséhez.
L.A.: Ezen a néhány tanításon túl, amibe most a fentiekben beavattál bennünket, mi az, amit még kiemelnél ebből a bölcseletből?
D.T.: Az egyik a mellérendelő tudatminőség, ami óriási tanítás a ma emberének, mert az ego világában élve csak az alá-fölé rendeltség elvét ismerjük, ami folyamatosan táplálja azt az állandó harcot, amit most a világban tapasztalhatunk. A mellérendeltségben viszont egy sokkal harmonikusabb és szeretetteljesebb életet tudnánk élni.
A másik az, hogy annak a kettőségnek a meghatározásában, amiben itt a Földön élünk (a kettősség világa), a polaritás és a dualitás nem valódi szinonimái egymásnak. A polaritás az ösztönlétnek az alacsony tudatminőségű, egymással szembenálló kettősség állapota, ahol mindig harc van, míg a dualitás a mellérendelő tudatminőség, az egymást segítő és támogató kettősséget foglalja magába. És ennek a két fogalomnak teljesen más az energetikája. Ebből kifolyólag a polaritást meghaladva át kellene lépnünk a dualitásba, hogy az ösztönlétből beléphessünk a tudatos létezésbe. Mert valódi szeretet és béke csak itt lehet.
Azonban ugyanebből az ősi bölcseletből megtudhatjuk azt is, hogy a szeretetet régen AJA-nak nevezték. És én még gyerekkoromból emlékszem – mert Győrben nőtem fel, a Rábaköz mellett –, hogy ’megajálgatták’ a gyerekeket, azt mondták nekik, hogy AJA, AJA, AJA és közben cirógatták őket. Amit akkor nem értettem, mert nem voltam ennek a tudásnak a birtokában, hiába éltem a Rábaköz közvetlen közelében. Egyébként a bölcselet 9 künvéből az egyiknek AJA a címe. De ebből van például az ajnározás szavunk is.
De a táplálkozásra vonatkozóan is ad iránymutatást a YOTENGRIT: „Nemiségükben csorbult állatok húsát, tejét, tojását ne fogyaszd”. Ami azt jelenti, hogyha nem a fajta természete szerint van tartva az állat, az energetikailag nem lesz jó nekünk, amit abból magunkhoz veszünk.
Sőt a pszichoszomatikát is ismeri a YOTENGRIT, mert az is le van írva a tanításokban, hogy „A fene (rákos betegségek) melegágya a megroggyant lélek”. Ezzel nem azt mondták, hogy az oka, mert nem egy oka van a daganatos betegségeknek, hanem okok eredője van és hatások összegződése van a háttérben. De a lelki problémák, a stressz hatására megbomlik a harmónia test és lélek között, sérülékennyé válik a rendszer és az így megbomlott egység test – lélek – szellem között zavarhoz, széteséshez vezet. Ezért van az, hogy aki „egyben van”, testi-lelki-szellemi harmóniában van, azon nem fog semmiféle vírus vagy baktérium, mert az energetikai rendszerük pajzsként működik és szinte „lepattan” róla minden. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükség van arra, hogy szellemileg is fejlődjünk, amiben jócskán elmaradásban van az emberiség. Viszont ezek a bölcsességek segítséget nyújtanak ehhez a szellemi fejlődéshez.
Mindezek mellett még essen szó a jószomszédság törvényéről is: „Minden ember korlátlan szabadsága addig terjed, amíg nem sérti más korlátlan szabadságát”. Azaz nem tehetek olyat, amivel a másiknak ártok, ami egy másik kifejtésben így hangzik: „Ne bánts, ne árts, istápolj, segíts!”. Ez a két tiltás és két buzdítás arra szólít fel minket, hogy úgy éljük az életünket, hogy nem rombolunk semmit, nem okozunk kárt semmilyen szinten és irgalommal fordulunk minden lény felé.
Ugyanakkor ebben a 4 kötetben leírtak értelmezése és megértése időt igényel. Ahhoz, hogy a bölcselet igazi mélységeiben kikristályosodjon a megértés, a válasz, olykor hónapokra, évekre van szükség. Vagyis, ahogy a YOTENGRIT egyik alaptanítása kimondja: „Gyalulódni és csiszolódni köll” – folyamatosan, a mindennapokban. Az állandó gyakorlás elengedhetetlen, mert csak így válik a tanítás ténylegesen a miénkké.
L.A.: Ennek a tudásnak az átadásához több lehetőséget is felkínáltok az embereknek. A klubbeszélgetéseken, a klubesteken, dobkörön és szertartásokon túl létrehoztátok a Yotengrit Akadémiát. Mi a szerepe az akadémiának az ősi bölcseleten alapuló tudás átadásában?
D.T.: A Yotengrit Akadémián segítünk elmélyíteni ezt az ősi bölcseletet. A tanításokat mi már összeszedve, rendszerezve, „csokorba kötve” adjuk át a gyakorlatokkal együtt. Ebben a tudás átadásban mindenkinek évtizedei vannak, amiben elmélkedések, megtapasztalások sora vezetett minket. Valamint igyekszünk a mai ember számára érthetővé tenni a sokszor ma már esetleg nehézkesnek tűnő megfogalmazásokat és mögé tenni a régi tudást igazoló tudományos eredményeket. Továbbá rávilágítunk olyan összefüggésekre is, melyek ugyan nincsenek leírva a bölcseletekben, de a tanítások adta felismerések révén észrevehetjük ezeket. Ez így lerövidíti a hallgatónak a megértés idejét, ugyanis neki már nem kell ezekre rájönni, mert ott van készen. Ugyanakkor ez a tudás addig nem lesz az övé, amíg át nem égeti magán, amíg meg nem tapasztalja azt a mindennapokban. Ezért nagyon fontosak a gyakorlatok, amikre nagy hangsúlyt fektetünk.
L.A.: Ahogy most a beszélgetésünk kapcsán jobban belelátok abba, amit Te képviselsz és ahogy ezt teszed, egyre inkább az fogalmazódik meg bennem, hogy ez egy szolgálat. Mikor köteleződtél el ezen a szinten a YOTENGRIT-tel kapcsolatban?
D.T.: Imre bácsi 2012-ben bekövetkezett váratlan halála hozta ezt a döntést az életembe, mert halála előtt két nappal megígértem neki, hogy amire felkért azt megteszem. Természetesen mondhattam volna nemet, mert amikor 2011-ben felkért, hogy „vigyem a FÉNY-be” a YOTENGRIT-et, akkor én nem mondtam neki se igent, se nemet, csak megköszöntem a kitüntető bizalmát. Ebben a helyzetben azonban éreztem azt az elhívást, amiről korábban beszéltem és nem volt kérdés, hogy beleállok. Különösen úgy nem, hogy gyerekkorom óta tudtam, hogy ezirányú elrendeltetésem van. Ugyanakkor tisztában voltam azzal is, hogy vagy a teljes életemmel vagyok méltó erre, vagy el se kezdjem. Az ugyanis összeegyeztethetetlen, hogy beszélek erről a nagyon emelkedett, nagyon tiszta tanításról és én nem úgy élek, mert akkor hiteltelen vagyok. Magam előtt is. Továbbá számomra fontos volt akkor az is, hogy valaki hivatalosan képviselje a YOTENGRIT tanait és a hagyatékot helyezze előtérbe a tanok átadásakor, nem pedig önmagát. Mindezek mellett meg nagyon szeretek beszélni a tanról és óriási megtiszteltetésnek érzem még most is, hogy Imre bácsa (Imre bácsi) erre felkért. Annál is inkább, mert átérzem annak a súlyát és varázsát, hogy ez egy milyen régi időkre visszanyúló bölcselet és végtelen tisztelet van bennem azok iránt, akik ezt a tudást az üldöztetések ellenére is megőrizték és továbbadták egymásnak az elmúlt 7-800 évben, sokszor még az életük árán is.
Az elköteleződésemet az a gyönyörű tanításunk is erősítette, ami így hangzik: „A táltos megáll három nádszálon, a szeretet, az igazság és a bölcsesség három pillérén”. És ha ebbe belegondolunk, hogy ha mindannyiunk minden cselekedete „megállna” ezen a három nádszálon, mennyivel más minőségi életünk lehetne. Ez pedig nem feltétlenül utópia, mert kizárólag azon múlik, megértjük-e, hogy az adott életünk egy kivételes lehetőség és ajándék arra, hogy egy szellemi emelkedést érjünk el az életünkben.
Ráadásul az akkori döntésemet csak megerősítette, hogy én már sok éve nagyon mélyen tanulmányoztam a bölcseletet, amely még mindig tud újat adni. Tehát az elköteleződés, az elhívás mellett kell „egy kis” alázat is ehhez a küldetéshez.
Ugyanakkor azt látom, hogy nagyon sok irigység van a tannal kapcsolatban, ami leginkább a nemtudásból és a nem kellően mély megértésből ered. De ennek a tannak a meg nem értése abból is fakad, hogy az emberiség eltávolodott attól a közegtől, ami az ő létezésének a forrása, vagyis a természettől. Ezért úgy gondolom, hogy ezekre az alapvető, letisztult tanításokra szükség van. Nem kell bonyolult elméleteket gyártani, nem kell túlgondolni. Mindössze arról van szó, hogy az ember hogyan tud visszatalálni önmagához, a természethez és hogyan tudja azt a nemes szellemi szintet elérni, amiben békés, harmónián és egymás tiszteletén alapuló, szeretetteljes életet lehet élni. Az emberek szívében alapvetően ott van a jóság és a vágy a jóra, de a jelen körülmények között nem tudják ezt kibontani magukból és megélni azt.
Ahhoz azonban, hogy az előbb említett életet megtudjuk élni, meg kell találni azokat a tiszta forrásokat és tiszta tanításokat, melyek szükségesek ahhoz, hogy egy olyan szellemi minőségbe emelkedjünk, ami ezt lehetővé teszi. Az pedig, hogy szellemi minőségbe emelkedjünk, nem egy elvont dolog, mert ez az egyre javuló minőségű élet receptje is. Ez a hétköznapokban úgy nyilvánul meg, hogy valódi szeretet alapú kapcsolatok tudnak kialakulni a romboló játszmák helyett, amikbe ma az emberi kapcsolatok többsége ágyazott. Így azáltal, hogy ezt képesek lesznek egyre többen elérni és a következő nemzedékek már ebbe nevelődhetnek bel, egy szeretetteljes, szabad és boldog életet élhetünk itt a Földön.
A fentiekben leírtakhoz nekem már nincs mit hozzá tennem, mert ez egy olyan, mindenki által vágyott világ valós képét írja le, amiben úgy gondolom, hogy mindenki örömmel élne.
Kedves Olvasó!
Köszönjük, ha idejét rászánva végig olvasta ezt az írást. Reméljük Önnek is adott hozzá az életéhez és amennyiben többet szeretne megtudni erről a bölcseletről, bátran keresse a Yotengrit Alapítványt és/vagy annak rendezvényeit.