Hálásak lehetünk, akik ismertük Őt, akik a barátai lehettünk, akik nála szülhettek, akik az oltalma alatt születhettek, akik hallgathattuk Őt, hogyan beszél születésről, életről, halálról, szerelemről, női létről, gyermekekről, bábaságról, a Yotengritről. Mert a bábaság – tudás és misztérium.
Fülünkben csengenek a szavai örökre. Soha nem mulasztotta el elmondani, hogy „Nőnek születni áldás és gyönyörűség, ha megismerjük és hagyjuk hatni a bennünk lévő őserőt”. Csillogó szemekkel magyarázta, hogy „a baba világra jöttével nem csak gyermek, hanem édesanya, édesapa és család is születik”! Varázslatos volt, ahogy mesélte, hogy „a szülés egy olyan folyamat, amely során megváltozik a tudatállapot, s a bába feladata az ehhez szükséges erőtér nyitása, őrzése és védése, Ő az, aki segít ebben a megváltozott tudatállapotban maradni és segít összekapcsolódni Boldogasszony erejével”. Kiemelt fontosságúnak tartotta, hogy „az emberi élet különböző szakaszai – a születés, a gyermekkor, a felnőttkor, az időskor és a halál – megkapják a maguk méltóságát, mert ez elengedhetetlen a test, a lélek és a szellem fejlődéséhez”. És az egyik leglélekmelengetőbb tanítása biztosan örökre belénk égett, hogy „talán soha nem gondoltuk át, de az a petesejt, amiből én születtem ott volt az édesanyám petefészkében, amikor várta őt a Nagyanyám.”
Csodálatos volt vele, mellette lenni. Hiteles őrzője, tovább vivője volt az ősi magyar bölcseletnek (ahogy Ő hívta), a bábaság tudományának, hiszen anyai felmenőitől tanult mindent kislánykorától kezdve. Másként „látott”, ismerte a varázst és tudta, értette, mit, miért kell tenni. A tudás és a tapasztalat ikerlángja esszenciális bölcsességgé formálta benne a tanításokat, melyek a Yotengrit világképén keresztül kerültek kifejtésre az előadásai, foglalkozásai során. Az ős-sejtelem kiapadhatatlan forrásából páratlan tudásanyagot, bölcsességet adott tovább.
Hálás köszönet a sok közös élményért, a tanításokért, a ránk szentelt figyelméért, minden együtt töltött pillanatért.
A Yotengrit szerint „…a halál az ÖRÖK ÚT egyik állomása, ISTEN-létünk álruhás útjáról visszatérés ISTEN-létünk ragyogó meztelenségébe. A halálnak értelme van, épp oly értelme és értéke, mint a születésnek. Aki születés és halál értelmét megérti, megtalálta önmagában ISTEN-t. Ez a megváltás!”
Erzsike mindezt tudta. És továbbra is itt lesz velünk, csak most már„odaátról” segít minket és vigyáz ránk.
