„A halál csak kapu: innen kifelé, oda befelé. Akkor ledobatik a burok, akkor ki-ki azzá válik, ami… Tenmagadat bontod ott szét JÓ-ra, ROSSZ-ra. JÓ ISTENSÉG jóságán, szeretetén, teremtő erején osztozik ott, ki érdemet szerze rá.” „Ki még a halottal szemben is irgalmas szívű, hét vétkét bocsátja meg az ÉG… Váltsd meg ősödet… Emlékezz a holtra, […]
„Az ember lelke olyan, mint a gyémánt, amit csiszolni kell hosszú időn keresztül, míg teljes fénye és szépsége kitisztul. Kinek, ami hibája van, annak a hibának a kijavítása miatt vissza kell jönnie a földre újra meg újra.”* Ahogy a Yotengrit is mondja: „Gyalulkodni és csiszolódni köll! – a mindennapokban.” Szükség szerint vissza kell térnünk „Isten
Gondod legyen házad népére, atyafiságodra, cselédségedre, minden Közre, melynek tagja vagy!
Legyenek ünnepnapjaid, melyeken istenekre és ősökre emlékezel, meg magadba szállsz elmélkedni a világ folyásán!
Szeresd és kíméld az ég minden teremtményét, a vágni való barmot, az elejtendő vadat is!
