„A HALÁL CSAK KAPU: INNEN KIFELÉ, ODA BEFELÉ. Akkor ledobatik a burok, akkor ki-ki azzá válik, ami… Tenmagadat bontod ott szét JÓ-ra, ROSSZ-ra. JÓ ISTENSÉG jóságán, szeretetén, teremtő erején osztozik ott, ki érdemet szerze rá.” „Ki még a halottal szemben is irgalmas szívű, hét vétkét bocsátja meg az ÉG… Váltsd meg ősödet… Emlékezz a holtra, […]
Nemrég még együtt voltunk, nevettünk, megöleltük egymást és terveztük a jövőt. De tegnap óta már nincs velünk. És ennek fájdalma a lelkünk mélyéig hatol. Elvesztettük Erzsikét, A Nőt, Az Asszonyt, A Barátot, A Bábát, A Tudót, A Tanítót – AZ Embert. Nagyon fog hiányozni… Hálásak lehetünk, akik ismertük Őt, akik a barátai lehettünk, akik nála
„A gyerek ISTEN gyarapodása, teste ISTEN testét, növekedő szelleme ISTEN szellemét gyarapítja.” A gyermek áldás, a gyermek kincs. Adj hálát minden nap az Égieknek a megtiszteltetésért, hogy Rád bízatott a nevelésük, s ehhez méltón bánj velük! Mert „a szülő nem gazdája gyerekének, a gyerek nem tulajdon, ő utód.” Szeresd hát, óvjad, segítsd, tanítsd és emeld
A külcsíny is fontos, az is általad formálódik, de tartalom nélkül üres díszlet csupán. Az igényes, szép körítés legyen méltó kelyhe a belőled áradó szeretetnek, s a Lelked ragyogása varázsolja meghitté, emelkedetté az ünnepet. Tedd hát bele a szívedet, s áldás lesz minden pillanata… Áldás (Dr. Darnói Tibor írása)
A Fény születése a Csendből. Új kezdet, új lehetőség – Magunkban és a Mindenségben. Mert minden születéssel új minőség jelenik meg, mely tiszta, ártatlan és védtelen. Vigyáznunk kell hát Rá, hogy általunk is kiteljesedhessen és átragyoghasson Bennünket! „Régi tüzek eloltatnak, új tüzek gyújtatnak.” A régi naptár szerint a téli napforduló Álom, másként Télelő havában az
Az emberiség zsákutcában van, így AZ EMBERISÉG NEM TUD MEGSZÜLETNI. AZ EMBER URA GONDOLATAINAK, CSELEKEDETEINEK, ÖNMAGÁNAK, az emberek viszont csak sodródnak – időtlen idők óta, beleragadva a hibás mintákba. A KIÚT A FELÉBREDÉS ÉS A FELEMELKEDÉS. Amíg csak ábrándozunk erről, az nem több, mint utópia, mert semmi nem változik. Nem elég tehát a sóvárgás, CSELEKEDNI
Ez az év kezdődjön azzal, hogy végiggondolod, miben és miként válhatsz jobbá! És folytatódjon azzal, hogy ezt meg is teszed! Ne várj semmire, ne halogass, ne bújj kifogások mögé – vágj bele és cselekedj! Most! Mert – bár nekifogni sosem késő – az idő drága. Az életed még ennél is drágább. Nem mindegy, hogyan telik.
Semmi sem a tiéd, ami rajtad kívül van. Törekedj hát befelé fordulva egyre mélyebbre jutni, hogy egyre magasabbra emelkedhess! Az újévi fogadalmak többnyire olyan vágyakból fogannak, melyek kifelé tekintenek. Szállj magadba, csendesedj el és lelked tükrében megláthatod önmagadat! Itt lelheted meg azt az iránymutatást is, amely mutatja az utadat, amit végig kell járnod. Fogadalmad és
Minden Ünnep megállít. Szent idő, szent pillanat. Csak úgy élhetjük meg az igazi varázsát, ha megállunk, és befelé fordulunk. Csak úgy érthetjük meg a lényegét, ha átadjuk magunkat ennek a varázsnak. Mert minden, ami fontos, ott van belül. Legbelül. Az Én, a Te, a Mi – Mindenki – az EGY. A külcsíny is fontos, az
„Régi tüzek eloltatnak, új tüzek gyújtatnak.” A Fény születése a Csendből. Új kezdet, új lehetőség – Magunkban és a Mindenségben. Mert minden születéssel új minőség jelenik meg, mely tiszta, ártatlan és védtelen. Vigyáznunk kell hát Rá, hogy általunk is kiteljesedhessen és átragyoghasson Bennünket! A régi naptár szerint a téli napforduló Álom, másként Télelő havában az
