Ha el is sodornak a mindennapok, soha ne felejts el hálát adni az Égieknek azokért a CSODÁKért, amelyeknek a birtokában vagy! Különösen Szilveszterkor, amikor eljön a számadás ideje az elmúlt esztendőről. Köszönd meg, hogy ÉLHETSZ, hogy BÉKE VESZ KÖRÜL, hogy EGYÜTT LEHETSZ A SZERETTEIDDEL, hogy EGÉSZSÉGES VAGY, hogy NEM ÉLSZ LÉT SZŰKÉBEN! Ezek a legnagyobb […]
Minden Ünnep megállít. Szent idő, szent pillanat. Csak úgy élhetjük meg az igazi varázsát, ha megállunk, és befelé fordulunk. Csak úgy érthetjük meg a lényegét, ha átadjuk magunkat ennek a varázsnak. Mert minden, ami fontos, ott van belül. Legbelül. Az Én, a Te, a Mi – Mindenki – az EGY. A külcsíny is fontos, az
A Fény születése a Csendből. Új kezdet, új lehetőség – Magunkban és a Mindenségben. Mert minden születéssel új minőség jelenik meg, mely tiszta, ártatlan és védtelen. Vigyáznunk kell hát Rá, hogy általunk is kiteljesedhessen és átragyoghasson Bennünket! „Régi tüzek eloltatnak, új tüzek gyújtatnak.” A régi naptár szerint a téli napforduló Álom, másként Télelő havában az
Tisztelettel, hálával és szeretettel emlékezünk Máté Imrére egyik versével. Imre bácsa ma lenne 90 éves. Harcot vívunk Megszólítottam ősanyákat, ősapákat, öt égtáj határai között őrködő szellemeket; lévén nemzetünk igen nagy ínségben, megszólítám homlokán holddal ékes Boldogasszony anyánkat. Íme most én, nagy táltosok méltatlan utóda, kit Zengő Nyíl-nak neveznek, hogy e nemzetet józan létre riasszam, szólok
„A HALÁL CSAK KAPU: INNEN KIFELÉ, ODA BEFELÉ. Akkor ledobatik a burok, akkor ki-ki azzá válik, ami… Tenmagadat bontod ott szét JÓ-ra, ROSSZ-ra. JÓ ISTENSÉG jóságán, szeretetén, teremtő erején osztozik ott, ki érdemet szerze rá.” „Ki még a halottal szemben is irgalmas szívű, hét vétkét bocsátja meg az ÉG… Váltsd meg ősödet… Emlékezz a holtra,
Nemrég még együtt voltunk, nevettünk, megöleltük egymást és terveztük a jövőt. De tegnap óta már nincs velünk. És ennek fájdalma a lelkünk mélyéig hatol. Elvesztettük Erzsikét, A Nőt, Az Asszonyt, A Barátot, A Bábát, A Tudót, A Tanítót – AZ Embert. Nagyon fog hiányozni… Hálásak lehetünk, akik ismertük Őt, akik a barátai lehettünk, akik nála
„A gyerek ISTEN gyarapodása, teste ISTEN testét, növekedő szelleme ISTEN szellemét gyarapítja.” A gyermek áldás, a gyermek kincs. Adj hálát minden nap az Égieknek a megtiszteltetésért, hogy Rád bízatott a nevelésük, s ehhez méltón bánj velük! Mert „a szülő nem gazdája gyerekének, a gyerek nem tulajdon, ő utód.” Szeresd hát, óvjad, segítsd, tanítsd és emeld
A külcsíny is fontos, az is általad formálódik, de tartalom nélkül üres díszlet csupán. Az igényes, szép körítés legyen méltó kelyhe a belőled áradó szeretetnek, s a Lelked ragyogása varázsolja meghitté, emelkedetté az ünnepet. Tedd hát bele a szívedet, s áldás lesz minden pillanata… Áldás (Dr. Darnói Tibor írása)
A Fény születése a Csendből. Új kezdet, új lehetőség – Magunkban és a Mindenségben. Mert minden születéssel új minőség jelenik meg, mely tiszta, ártatlan és védtelen. Vigyáznunk kell hát Rá, hogy általunk is kiteljesedhessen és átragyoghasson Bennünket! „Régi tüzek eloltatnak, új tüzek gyújtatnak.” A régi naptár szerint a téli napforduló Álom, másként Télelő havában az
Az emberiség zsákutcában van, így AZ EMBERISÉG NEM TUD MEGSZÜLETNI. AZ EMBER URA GONDOLATAINAK, CSELEKEDETEINEK, ÖNMAGÁNAK, az emberek viszont csak sodródnak – időtlen idők óta, beleragadva a hibás mintákba. A KIÚT A FELÉBREDÉS ÉS A FELEMELKEDÉS. Amíg csak ábrándozunk erről, az nem több, mint utópia, mert semmi nem változik. Nem elég tehát a sóvárgás, CSELEKEDNI
