Létezik egy vágy, amely hagyhatod, hogy elragadjon az ünnepi készülődés során. Az örömszerzés vágya. Ezt valójában nem az ajándék szenteli, hanem „a figyelem”, mely a szeretted felé irányul. Nem hivalkodó, de elsöprő erő. Neki szól, de belőled fakad, s a másikért munkál – mindegyikőtök boldogságára. Mert nincs annál felemelőbb érzés, hogy fontos vagy valakinek és […]
A Hősökről való megemlékezés erőt és nemes büszkeséget kell, hogy adjon bánat, szomorúság és gyász helyett. Akiket megillet az emlékezet – névvel vagy ismeretlenül –, kimagasló példával szolgáltak emberségből, becsületből, hazaszeretetből. Ők mind utat mutatnak nekünk a mindennapokra, hogy hozzájuk méltó utódok legyünk valamennyi cselekedetünkben, és vigyázzunk mindenre, amiért ők küzdöttek és az életüket adták.
„Mert Te vagy az élet, a szeretet, a boldogság ÉGI ŐRE, Tebenned bízunk ÉGI SZENT ANYA!” Minden Édesanya szent, az ÉGI SZENT ANYA megtestesítője. Kapuja születésnek, földi életnek. „A NŐ teste szentély, Istenek teremtőműhelye”, tisztelettel és áhítattal fordul hát az Édesanyák felé, aki érti e misztériumot. Múlhatatlan, önzetlen odaadás, ölelő szeretet, láthatatlan gyeplő, örök forrás
A tavasz misztériuma a születés és megújhodás. Testben, lélekben egyaránt. A lélek csendjéből születik bennünk a legszentebb nyugalom, megteremtve a belső békességet. Ebből fakad harmónia és egyensúly. Ez itatja át a testet és tölti végtelen energiával. Belső egyensúly, belső béke, belső csend. Csak ebben a letisztultságban találhatunk önmagunkra s ébredhetünk rá a tavasz pezsgésén keresztül
Minden Ünnep megállít. Szent idő, szent pillanat. Csak úgy élhetjük meg az igazi varázsát, ha megállunk, és befelé fordulunk. Csak úgy érthetjük meg a lényegét, ha átadjuk magunkat ennek a varázsnak. Mert minden, ami fontos, ott van belül. Legbelül. Az Én, a Te, a Mi – Mindenki és az EGY. Éld át az örömöt, hogy
Az anyaság és a születés az egyik legnagyobb misztérium. Az ANYA a küszöb, Ő a csatorna a látható, fogható világ felé. Az isteni szikra ölt testet általa. „Lelkemtől lelkezett gyönyörű magzatom…” – szól minden ANYA szívéből. Semmihez sem fogható, el nem múló örök szerelem. A gyermek felé, az élet felé, az Isten felé. Önző vágyak
A tavasz misztériuma a születés és megújhodás. Testben, lélekben egyaránt. A lélek csendjéből születik bennünk a legszentebb nyugalom, mely megteremti a belső békességet. Ebből fakad harmónia és egyensúly. Ez itatja át a testet és tölti végtelen energiával. Belső egyensúly, belső béke, belső csend. Csak ebben a letisztultságban találhatunk önmagunkra s ébredhetünk rá a tavasz pezsgésén
Vajon van-e másik nyelv, amely a Nőt olykor Teremtésnek nevezi? Milyen szép Teremtés! – mondjuk elragadtatva. Mindez a magyar nyelvben nem csoda, hanem természetes. Mert „az ős-európai eszmevilágban … a NŐ a kezdet, a NŐ az első Isten, az őserő, az Ige teremtője és továbbadója.” A Magyar bölcselet tudja a Rendet és ismeri a Teremtés
„Hasunk mélyétől szívünk közepéig hosszú az út…” Eleinte kívül csatázunk másokkal, később elkezdünk belül is vívódni, végül csak magunkkal harcolunk. Minden külső csatározás csupán felvezetés a legnagyobb ütközethez, mikor is már ’csak’ önmagunkkal állunk szemben. A belső küzdelem szó szerint ’embert próbáló’. Ha sikerrel megvívjuk, eljuthatunk a szívünkbe. EMBERré nemesedünk, megtaláljuk önmagunkban Istent. Megérkezünk egy
A forradalom hősei előtt tisztelegve üzenet a háborúságot, viszályt szítóknak, nemzetek rontóinak: „Mire való sok dőre igyekezet, sok agyafúrt ravaszkodás?! Föld kóbor szellemeinek hatalmával ronthattok szüzeket, bonthattok eskütételeket, dönthettek birodalmakat, országokat, hamisíthattok erényt, érdemet, böcsületet, sugalmatok nyomoríthatja a fűszál növését, gyümölcs teljesedését, ám az EGEK pajzsán csupán mezei bolha szökellése a ti dárdavetéstek. Föld ereje nem
