Az emberiség zsákutcában van, így AZ EMBERISÉG NEM TUD MEGSZÜLETNI. AZ EMBER URA GONDOLATAINAK, CSELEKEDETEINEK, ÖNMAGÁNAK, az emberek viszont csak sodródnak – időtlen idők óta, beleragadva a hibás mintákba. A KIÚT A FELÉBREDÉS ÉS A FELEMELKEDÉS. Amíg csak ábrándozunk erről, az nem több, mint utópia, mert semmi nem változik. Nem elég tehát a sóvárgás, CSELEKEDNI […]
Ez az év kezdődjön azzal, hogy végiggondolod, miben és miként válhatsz jobbá! És folytatódjon azzal, hogy ezt meg is teszed! Ne várj semmire, ne halogass, ne bújj kifogások mögé – vágj bele és cselekedj! Most! Mert – bár nekifogni sosem késő – az idő drága. Az életed még ennél is drágább. Nem mindegy, hogyan telik.
Semmi sem a tiéd, ami rajtad kívül van. Törekedj hát befelé fordulva egyre mélyebbre jutni, hogy egyre magasabbra emelkedhess! Az újévi fogadalmak többnyire olyan vágyakból fogannak, melyek kifelé tekintenek. Szállj magadba, csendesedj el és lelked tükrében megláthatod önmagadat! Itt lelheted meg azt az iránymutatást is, amely mutatja az utadat, amit végig kell járnod. Fogadalmad és
Minden Ünnep megállít. Szent idő, szent pillanat. Csak úgy élhetjük meg az igazi varázsát, ha megállunk, és befelé fordulunk. Csak úgy érthetjük meg a lényegét, ha átadjuk magunkat ennek a varázsnak. Mert minden, ami fontos, ott van belül. Legbelül. Az Én, a Te, a Mi – Mindenki – az EGY. A külcsíny is fontos, az
„Régi tüzek eloltatnak, új tüzek gyújtatnak.” A Fény születése a Csendből. Új kezdet, új lehetőség – Magunkban és a Mindenségben. Mert minden születéssel új minőség jelenik meg, mely tiszta, ártatlan és védtelen. Vigyáznunk kell hát Rá, hogy általunk is kiteljesedhessen és átragyoghasson Bennünket! A régi naptár szerint a téli napforduló Álom, másként Télelő havában az
Létezik egy vágy, amely hagyhatod, hogy elragadjon az ünnepi készülődés során. Az örömszerzés vágya. Ezt valójában nem az ajándék szenteli, hanem „a figyelem”, mely a szeretted felé irányul. Nem hivalkodó, de elsöprő erő. Neki szól, de belőled fakad, s a másikért munkál – mindegyikőtök boldogságára. Mert nincs annál felemelőbb érzés, hogy fontos vagy valakinek és
A Hősökről való megemlékezés erőt és nemes büszkeséget kell, hogy adjon bánat, szomorúság és gyász helyett. Akiket megillet az emlékezet – névvel vagy ismeretlenül –, kimagasló példával szolgáltak emberségből, becsületből, hazaszeretetből. Ők mind utat mutatnak nekünk a mindennapokra, hogy hozzájuk méltó utódok legyünk valamennyi cselekedetünkben, és vigyázzunk mindenre, amiért ők küzdöttek és az életüket adták.
„Mert Te vagy az élet, a szeretet, a boldogság ÉGI ŐRE, Tebenned bízunk ÉGI SZENT ANYA!” Minden Édesanya szent, az ÉGI SZENT ANYA megtestesítője. Kapuja születésnek, földi életnek. „A NŐ teste szentély, Istenek teremtőműhelye”, tisztelettel és áhítattal fordul hát az Édesanyák felé, aki érti e misztériumot. Múlhatatlan, önzetlen odaadás, ölelő szeretet, láthatatlan gyeplő, örök forrás
A tavasz misztériuma a születés és megújhodás. Testben, lélekben egyaránt. A lélek csendjéből születik bennünk a legszentebb nyugalom, megteremtve a belső békességet. Ebből fakad harmónia és egyensúly. Ez itatja át a testet és tölti végtelen energiával. Belső egyensúly, belső béke, belső csend. Csak ebben a letisztultságban találhatunk önmagunkra s ébredhetünk rá a tavasz pezsgésén keresztül
Minden Ünnep megállít. Szent idő, szent pillanat. Csak úgy élhetjük meg az igazi varázsát, ha megállunk, és befelé fordulunk. Csak úgy érthetjük meg a lényegét, ha átadjuk magunkat ennek a varázsnak. Mert minden, ami fontos, ott van belül. Legbelül. Az Én, a Te, a Mi – Mindenki és az EGY. Éld át az örömöt, hogy
