A bölcselet, a teológia nem ér semmit, ha nem szolgáltat keretet, vagy rossz keretet szolgáltat a természettel harmonizáló társadalmi erkölcs érvényesüléséhez. A Yotengrit-tan bölcselete és teológiájának társadalomerkölcsi (etikai) megfogalmazása a „Jó szomszédság törvénye”. A teológiailag is érvényes tétel, hogy „Ne árts, ne bánts, istápolj, segíts!”, a cselekvés tág mozgásterében, melyben „Mindent szabad, ami nem árt másnak!”. Ez nem valósítható meg bármilyen jogrendben. A tapasztalatokra támaszkodó Yotengrit-tan szerint lényegére szűkítve csak két féle társadalmi alapmodell létezik. Egyik, melyben MINDENT SZABAD, KIVÉVE AMIT NEM, a másik, melyben SEMMIT SEM SZABAD , KIVÉVE AMIT MÉGIS.
A Yotengrit-etika értelmében a „mindent szabad, kivéve amit nem” elv a helyes. Kivétel, ami árt vagy árthat másnak. A MÁS nem csak ember lehet, hanem a természet is. Minden kakas úr a maga szemétdombján – az ember is a maga életterén -, amíg nem súrlódik szomszédaival.
A Yotengrit szellemiségű társadalom nem függőlegesen tagozódik, hanem vízszintesen. Nem „fölülről taposó” a vezető, hanem elöljáró. A szolgáló nem alattvaló, hanem segítő. A megbízás, irányítás az együttesen cselekvés FELE. Másik FELE a végrehajtás, az elvégzés. Ha a világ a Yotengrit-tan szellemében fejlődött volna, megkíméltettünk volna a társadalomra és gazdaságra egyaránt átokként nehezedő „OSZTÁLYHARCTÓL”, a tőke és munkaerő viszályától. A Yotengrit-tan szerint „Tőke meg munkaerő nem ellentétek, nem ellenségek, hanem EGYÜTT alkotják a produktív termelőerőt. Közös ellenségük a parazitizmus, koronként más-más arculattal. Ma bankokrácia és bürokrácia formájában, de a gazdaságot túlterhelő szociális gondoskodás is a produktív termelőerő ellensége.”
A Yotengrit etika értelmében – melyet már a jégkorszakbeli alapbölcselet dualizmusa körvonalazott, a teológia pedig rugalmasan dogmatizált – a társadalom alapsejtje az EGYÉN. A legkisebb közösség pedig a család. Ezek tételek, szaknyelven dogmák. Figyelemre méltó, hogy pl. az isten-képet, az istenről alkotott elképzelést nem dogmatizálták őseink. Az „elképzelést” a hívő képzelőerejére, annak minőségére bízzák. Ezért lehet a Yotengrit tan szellemében sokféleképpen hitéletet élni. Társadalomerkölcs tekintetében nem ilyen laza a kantár szára. Ennek oka nagyon egyszerű. A társadalmat átlátjuk, a szellemek világát nem.
A szabad emberek társadalmát a családban kell megalapozni. Amilyen a családanya, olyan minőségű a család. A nőnek tisztelet jár és nem csak családtagjai részéről! A szabad társadalom koordináló szervének, az ÁLLAMnak is tiszteletben kell tartania a nő alapvető jogait, pl., hogy akar-e szülni, mikor akar, hol és hogyan.
Ez az erkölcsi fölfogás tiltja embertársunk kihasználását. „Aki mást kihasznál, embert eszik részletekben!” Tiltja – bármiképpen állt is elő az adott helyzet – a létminimumra köpesztést, melyből nem lehetséges a fölemelkedés. Ismer ilyen fogalmat és tiltja a „kizsigerelő haszonlesést”. „Kizsigerelő haszonlesésnek” minősül pl. amikor egy haszonnal működő üzem még nagyobb haszon érdekében dolgozókat bocsájt el és az üzemben megtartott dolgozókkal végezteti el az elbocsájtottak munkáját is.
A „jó cselekedet” – mely a Yotengrit-üdvösség egyik tartóoszlopa – az etikában válik gyakorlattá. Segíts a bajba jutotton, de óvakodj az élősködőtől! – hangzik a jégkorszakban már megfogalmazódhatott tapasztalati intelem. Alamizsna helyett „segítség az önsegélyezéshez” a felebaráti szeretet helyes útja! Az élősködésre berendezkedőket viszont el kell űzni! Ehhez elengedhetetlen az egyén, a család, a közösség korlátlan joga a védekezéshez, az önvédelemhez és mások védelméhez.
Az egyénre, családra, társadalomra, szerelemre, jogi viszonyokra vonatkozó javaslatok, tiltások, stb. meglelhetők a Yotengrit könyvekben, főleg az AJA, ill. IGA c. fejezetekben, „künvek”-ben.
(Máté Imre írása)