1. rész – Magyarok Istene ünnep évköri vonatkozásai és szellemi háttere
A nyár derekán járunk, félúton a nyári napforduló és az őszi napéjegyenlőség között. A Nap az éves útja erejének csúcspontján jár, de a külső Fény már láthatóan csökken. A természet meghozta, megérlelte gyümölcseit, bőség van körülöttünk. Elérkezett a beérett termés betakarításának az ideje. Ebben a sugárzó időszakban a lélek is ereje teljében van. Ilyenkor láthatunk rá eddigi munkánk gyümölcseire, és vállalhatjuk fel saját belső fényünket, teremtő erőnket.
A Nap ilyenkor az Oroszlán állatövi jegyében jár, emlékeztetve minket a saját belső királyi minőségünkre, méltóságunkra és a feltétel nélküli szeretet állapotára. Ha feltekintünk a csillagos égre, a Nap éppen most halad át a Rák csillagképen, amely a múlt, az ősi emlékezet, a haza és a család mellett a befogadó, óvó, védelmező, tápláló, fészket tartó anyai minőség szimbóluma. Ennek az emelkedett állapotnak a megtartó szeretetétől áthatva ünnepli népünk augusztus elején a Magyarok Istenét, a mi közös védelmező Őrszellemünket.
A Boldogasszonyi minőségek közül az óvó, védő és oltalmazó erő kapcsolódik ehhez az időszakhoz. Az Égi Anya oltalma Boldogasszony köpenyének képében jelenik meg: ez a köpeny egy tiszta, szent erőtér, amely alatt a teremtmények szabadon létezhetnek és cselekedhetnek, de ha bajba kerülnek, az Istenanya oltalmazó jelenléte megtartja és felkarolja őket.
2. rész – Ki a Magyarok Istene?
A Yotengrit hagyományában ilyentájt emlékezünk a Magyarok Istenére, Má-tünre, aki Boldogasszony mellett népünk másik égi oltalmazója. Nevében a „Má” előtag régen a ló szavunkra utalt, amely totemállat ősként élt az elődök emlékezetében, míg a tündöklés szóból eredő „tün” szótag szellemet jelentett.
Má, a hős ős fejedelem földi élete során egyesítette az íjfeszítő népeket, majd halálát követően szabad szellemmé vált és az íjfeszítő népek szövetségistene lett. Máté Imre így ír róla a Yotengrit könyvekben: „A Magyarok Istene például annak a heterogén, nyelvileg, származásilag többrétű, több eredetű törzsszövetségnek az istene, mely a magyar állami élet kezdetét jelentette. Ő a szövetségben résztvevők mind valahányának „szellemrészvényei” által „istenné” növelt Hős-Ős-Szellem.” Azóta is óvja és védelmezi nemzetünket, ha hozzá fohászkodunk és rontja a ránk törő ellenség erejét.
A Rábaközi Tudók tanítása szerint: „Minden ISTEN olyan erős, mint amennyire hisznek benne, mint amennyire szítanak hozzá népei!” Mivel a nemzetségben élő emberek is teremtő erővel bírnak, ezért a közösség, ha összefog és tagjai szellemének teremtő erejét összeadja, eggyé olvasztja, akkor közös Istenség támadhat belőle. Ha egy nemzet nem a saját védelmező istenéhez fohászkodik, hanem egy másik nép istenéhez, akkor annak a népnek veti alá magát, amelynek istenét elfogadja.
Így a magyar nép védelmező Őrszelleme a Magyarok Istene, aki fehér szellemlován maga az Egy Örök Isten része. Minél többen hiszünk benne, szítunk hozzá és kérjük oltalmát, annál erősebbé válik védelmező jelenléte – s „ha ma minden magyar bizalommal, egyetértésben hozzá fordulna, megint naggyá virágzana nemzetünk!”
3. rész – Magyarok Istene ünnep régi szokásai
A Magyarok Istene ünnepén tiszteletére fehér, „istennek áldott lovat” vezettek fölnyergelve, kantározva a körmenetekben, róla emlékezve, hozzá kiáltottak: „MAGYAROK ISTENE, rontsd ellenségeink erejét!” A következőkről ír Máté Imre a Yotengrit könyvekben, hisz fiatalon még ő is résztvevője volt ilyen ünnepeknek:
„MÁ körmenetében táltosok öltöznek medvebőrbe. A medve táncolva vezeti a körmenetet.” „Mögötte íjas, késes vadászok mennek”, „ezek mögött kibontott hajú asszonynép menetel, mögöttük leventék vezetik a lovakat.” „E körmenetben a zendülés ökör- meg lófarkas lobogóit hordozzák. Nagy lakoma követi a körmenetet. A csontokból, azok tűz-okozta repedéseiből, a táltosok jövendőt mondanak. A házaspárok, meg szerelmespárok ilyenkor megismétlik hűségesküjüket. Ha MÁ nevét bajban híjják, háborúk miatt, a szerelmesek kettesben áldoznak ÉG-nek, FÖLD-nek, és szerelmüket, hűségüket esküdéssel erősítik.” „MÁ ünnepén a fiatalok birokra kelnek birkóznak, és fegyverekkel vetélkednek. Kardtáncot MÁ ünnepén is járnak, de sarlós táncot nem. A fegyveres vetélkedésekben, lovas játékokban leányok is részt vesznek, meg fiatal asszonyok, de ölre ők nem mennek, birokra antul inkább. Fontos is a leánynak, asszonynak, hogy védekezni tudjon! Erre bácsák tanítják a népet.”
4. rész – Szítás és Ima a Magyarok Istenéhez
Nemcsak Má-tün ünnepén, hanem minden szertartásunk alkalmával magunk közé hívjuk a Magyarok Istenét, áldását és oltalmát kérjük szeretteinkre, népünkre, tanítóinkra.
Az alábbi hívóimával idézzük meg dob és csengő kíséretében, miközben füstölőt gyújtunk:
„Bűvölöm lovamra hét sólyom szárnyát,
Eleresztem, hej, eleresztem a kantár szárát.
Szállj föl áldott ló, szállj föl a légbe,
légből az égbe, Isten elébe!
Magyarok Istene, szállj a nyeregbe,
Hétrétű egekből közénk ereszkedj le!
Rontsd ellenségeink erejét,
békéltesd meg a békétlen ostobák forró fejét,
vezesd népedet hatalmas Istenünk!”
Te is emlékezz meg Má-ról, a Magyarok Őrszelleméről. Gyújts füstölőt, hunyd be a szemed, és kérd oltalmát a magyar nemzetre, a családodra és magadra!
Mert ne feledd: minél többen fohászkodunk hozzá, annál inkább felébresztjük az erejét, hogy nemzetünk ismét erőssé válhasson!
Áldás
(Mohos Alexandra írása, idézet: Máté Imre: Yotengrit, az illusztráció Dávid Júlia festménye)
Mohos Alexandra írása, idézetek: Máté Imre: Yotengrit, az illusztrációk Dávid Júlia és Makoldi Sándor festményei, Canva, Gemeni és Astrosky)
