A Tavaszi Napéjegyenlőség – Gyümölcsoltó Boldogasszony Ünnepe
A tavaszi napéjegyenlőség ünnepe a Yotengrit hagyománya szerint az évkör harmadik ünnepe. Ez az a pont, ahol a Nap útja keresztezi az égi egyenlítőt, és ez az a szent pillanat, amikor kapu nyílik Ég és Föld között. Úgy tartják, ekkor egyensúly honol a világban: a Nap átlép a láthatatlanból a látható tartományba, és ilyenkor egyforma hosszúak a nappalok és az éjszakák.
A tavaszi napéjegyenlőség ebben az évben — magyar idő szerint — március 20-án 15:45-kor következik be. Asztrológiai értelemben ez az a pillanat, amikor a Nap éves útja során a Halakból a Kos állatövi jegyébe lép. Az idei időpont varázsát az adja, hogy a Napot a Kapuban a Szaturnusz és a Neptunusz misztikus összefonódása fogadja. Ha feltekintünk az égboltra, láthatjuk, hogy ez a jegyváltás a Halak csillagkép visszaúszó ágánál történik.
A tavaszi napéjegyenlőség az égtájak közül a Kelethez kapcsolódik. A magyar nyelvben az égtájak elnevezései a fény útját tükrözik: a „kelet” szavunk a kel gyökből származik, amely elindulást, kiemelkedést, ébredést jelent. Ebben az értelemben a Kelet az az irány, ahol a Nap „felkel” a sötétségből. A tavaszt pedig kikeletnek is hívjuk, hiszen az éves körforgásban a természet ilyenkor „kikel” a tél fogságából.
Ez az ünnep a természet ébredésének és az új élet születésének az ideje. Ez a rügyfakadás, a magvetés és a foganás szakrális időszaka. Érdemes kapcsolódni ilyenkor azokhoz a láthatatlan erőkhöz, melyek jelen vannak a természetben, hogy mi magunk is új célok felé indulhassunk. Úgy tartja a rábaközi hagyomány, hogy a tavaszi napéjegyenlőség a születés ünnepe is, az első kapué. A születés kapuját régen piros virágokkal díszítették, ahol a piros szín az élet lüktető erejét hordozza. Ez a kapu nem csupán dísz, hanem rituális átjáró, amely az évkör és az emberi életút fordulóinál van jelen. A szertartások során állított kapuk a tér és az idő azon pontjait jelölik, ahol az átlépés megtörténik.
Ilyenkor emlékezünk a lelkes élet teremtésére, Homlokán Holddal ékes Ukkó Földisten anyánk és Naporcájú Gönüz ÉgIsten atyánk első összefonódását, örvénylését ünnepeljük. A Yotengrit bölcseletéből tudjuk, hogy „minden kettős Forgószél, Ikerörvény, kicsiben-nagyban, az örök teremtés Alapigéje pedig: EGY, EGYBŐL KETTŐ, KETTŐ MEG EGY.”
A Boldogasszony-ünnepek közül ehhez az időponthoz a rábaközi hagyomány szerint Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe kapcsolódik. Gyümölcsoltó Boldogasszony a befogadás minőségét hordozza, enélkül semmilyen új élet vagy szellemi érték nem tudna testet ölteni a világban. A „Gyümölcsoltó” elnevezés arra is utal, hogy ez volt a legmegfelelőbb alkalom a fák oltására és szemzésére.
A tavaszi napéjegyenlőséget őseink Szél-ünnepnek is hívták. Ilyenkor az emberek „szélbe kiáltottak” kívánságokat vagy a szerelmük nevét. A „szélbe kiáltás” – vagy ahogy a Rábaközben mondták „széllé kátás” – lényege, hogy a dallam elejét hosszan elnyújtva éneklik, hogy a szél, mint egyfajta közvetítő közeg, tovavigye az üzenetet. Az énekhang a széllel eggyé válva ér célba, hogy „testet öltsön”, azaz valósággá váljon. A Yotengrit szertartásaiban mindmáig megmaradtak ezek a „bekátások”, amelyek különleges erőt és szakrális mélységet adnak az idézésnek, a tisztulásnak, az oltalomnak és az áldásnak.
A Yotengrit hagyománya szerint tüzet is raktak, hogy áldozzanak az előző év gyümölcseivel és az ősszel sajtolt borral. Az alábbi fohásszal kérték az élet megújulását:
„UKKÓ, UKKÓ, UKKÓ,
Tárd ki kebledet naporcájú Szeretődnek!
Vedd bé az ő magját, mint e gyümölcsöket,
idd az ő csókját, mint e bort!
Fogamozzék e szép tavaszban minden,
fű, fa, ember, barom, minden jószág!
Őseink vagytok, ha nemzétek e világot, éltessétek tovább!
Úgy legyen!”
(Mohos Alexandra írása, az idézetek Máté Imre Yotengrit könyvéből származnak, kép: Gyümölcsoltó Boldogasszony, Petrás Mária Somló-hegyi alkotása.)
