Sokan kérdezik tőlünk, miért tér el időben Sarlós Boldogasszony ünnepe a Yotengrit ünnepkörben és a keresztény kalendáriumban?
A válasz a hagyományok gyönyörű, rétegzett történetében rejlik, amelyben szerepe van a természet rendjének és a keresztény liturgiának is.
A Yotengrit szellemiségében az ünnepek szorosan követik a Nap útját és a természet ritmusát. A hagyomány gyökerei eredetileg odáig nyúlnak vissza, amikor az őszi napéjegyenlőség idején, a termés beérése, az aratás és a betakarítás után őseink hálát adtak a mindennapi kenyérért és a bőséges termésért az Istenanyának, megülve Sarlós Boldogasszony ünnepét.
Később, a kereszténység elterjedésével sok ősi, természetközeli ünnep kapott új időpontot és eltérő értelmezést az egyházi kalendáriumban. Sarlós Boldogasszony napja így került július 2-ra, amely a keresztény liturgiában Szűz Mária és Erzsébet találkozásának (Sarlós Boldogasszony vagy latinul Visitatio Beatae Mariae Virginis) ünnepe. Érdekesség, hogy bár a II. vatikáni zsinat után a világegyházban ez az ünnep május 31-re került, a magyar keresztény néphagyomány olyan mélyen ragaszkodott a július 2-i dátumhoz (az aratás kezdetéhez, búzaszenteléshez), hogy nálunk a mai napig ez a nap maradt meg a gyakorlatban Sarlós Boldogasszony keresztény ünnepeként…
Nincs tehát ellentmondás, csupán más-más nézőpont. Július 2-a az aratás kezdetének, a várakozásnak és a találkozásnak az ünnepe, míg az őszi napéjegyenlőség a beérett, learatott termés utáni végső hálaadásé.
Mindegyik hagyomány tiszteletét és szeretetét fejezi ki Boldogasszony gondoskodó minősége felé – ki a naptári napok, ki az évkör örök rendje, körforgása szerint.
Áldás
(Kép: Pinterest)
