„Gyertyaszentelő a világosság, megvilágosodás ünnepe. Az „öt teremtő elem” közül az ÉG-hez kapcsolódik.” Gyertyaszentelő ún. fehér ünnep, a tisztaság, megtisztulás kiteljesedése – valamennyi síkon. Régen megáldott, új tűznél gyújtották meg a gyertyát, mely méhviaszból készült. Szimbolizálja a testet, a lelket és a szellemet az égi szent tűzzel. A szentelt gyertya oltalmazta a családot, az újszülöttet […]
„Csak a cselekedet számít” Ez az év kezdődjön azzal, hogy végiggondolod, miben és miként válhatsz jobbá! És folytatódjon azzal, hogy ezt meg is teszed! Ne várj semmire, ne halogass, ne bújj kifogások mögé – vágj bele és cselekedj! Most! Mert – bár nekifogni sosem késő – az idő drága. Az életed még ennél is drágább.
„Már megértük az új esztendőt, lelkünkben is ujjuljunk! Kilenc dobot megdöngessünk, hét furuglát megfujjunk! Istenünk, hogy alászálljon, adja reánk áldását, gyarapítsa, boldogítsa, oltalmazza a Hazát! Áldozzunk a szent, örök égnek, tűzzel, vízzel szaporán, az új évnek virradatán, az ó évnek alkonyán! Kérjük Boldogasszony anyánkat, ne hagyjon el bennünket. Minden rossztól tisztítsa meg testünket és lelkünket.
Semmi sem a tiéd, ami rajtad kívül van. Törekedj hát befelé fordulva egyre mélyebbre jutni, hogy egyre magasabbra emelkedhess! Az újévi fogadalmak gyakran olyan vágyakból foganhatnak, melyek kifelé tekintenek. Szállj magadba, csendesedj el és lelked tükrében megláthatod önmagadat! Itt lelheted meg azt az iránymutatást is, amely mutatja az utadat, amit végig kell járnod. Fogadalmad és
Minden Ünnep megállít. Szent idő, szent pillanat. Csak úgy élhetjük meg az igazi varázsát, ha megállunk, és befelé fordulunk. Csak úgy érthetjük meg a lényegét, ha átadjuk magunkat ennek a varázsnak. Mert minden, ami fontos, ott van belül. Legbelül. Az Én, a Te, a Mi – Mindenki és az EGY. Éld át az örömöt, hogy
A Karácsony, a Téli Napforduló a fogantatás ideje, újra születik a Fény, az Élet. Ezt szimbolizálja a Bak jegye, amit hal farokkal és kecskelábakkal ábrázolnak. Így csak előre felé lehet menni, nincs visszaút a halál után, jön újra az élet. A Vízöntő levegős jegye már a gondolatok, az ideák kialakulását jelképezi, a teremtő gondolatot. Lezárja,
Egy szép költeményével emlékezünk Rá szeretettel, az ÉGIEK áldását kérve. ESZTERLÁNC Szüvem merész vad, puszták tigrise. Szememben harag szélcsöndjét hordozom. Lelkem igék ívének feszítő húrja, örök törvény fényes orcája tükröm. Ünővel járulok mégis fehér forráshoz, szerelem üszkét isten ha rám veti. Asszonyért csöndesedem éjek őrévé, ki bűvületek csillagos eszterlánca.” Kép: Darázs Mária, a felesége festménye
„Főleg pedig és mindenek előtt Szeress! SZERETET minden jó eredete.” Ma egy éve ezzel a szlogennel indult útjára a Yotengrit Alapítvány facebook oldala. Minden nap igyekeztünk, hogy az alapeszméhez hűen, igényesen és hitelesen képviseljük ezt a páratlan kincset, a Yotengrit bölcseletet. Ami örömteli és megtisztelő, hogy nap, mint nap többen vagyunk. Hála Mindnyájatoknak, mind több
Egy tengelyen kell legyen mindez, különben az egyénben, a társadalomban nem lehet tiszta kifejeződése a szellemnek, léleknek, nem lehet rend, nem lehet harmónia, nem lehet valódi identitás. „A nemzeteket nemzetté elsősorban a rájuk jellemző logikarendszer teszi. Azt mondják, beteg a magyar gazdaság, beteg a társadalom. Mert beteg, „vírusos” a nyelv és általa az észjárás! A
„A gondolkodás és a a nyelv viszonyáról beszélni csak akkor érdemes, ha előzetesen kísérletet teszünk a két kiinduló fogalom meghatározására. Előadásom első részében erre teszek kísérletet kizárólag a magyar szókincset legteljesebben áttekintő Czuczor-Fogarasi Nagyszótár (CzF) segítségével. A kizárólagosságon azt értem, hogy csak a CzF szócikkeiben közölt adatokat, ismereteket, a belőlük közvetlenül levonható összefüggéseket és következtetéseket
