Egyenlőség

Vissza az előző oldalra

„Főleg pedig és mindenek előtt Szeress! SZERETET minden jó eredete.”

A Yotengrit szellemiség minden élőlényt egyenrangúnak tart, mert a teremtésben minden az egek szándéka szerint rendeltetett és ugyanabból a szitáló ködnél finomabb szellemanyagból vétetett. Az egyenlőség tana ezért mindenre és mindenkire vonatkozik. Az ember ebben a világképben nem ura, hanem része a természetnek. E felismerésből fakadóan tisztelettel viseltetik iránta, nem szipolyozza ki, nem pusztítja, mert tudja, hogy létezése a természet egyensúlyának függvénye. Tudja, hogy csak akkor maradhat meg, ha nem fordul vele szembe.

„Semmiből semmi sem leend,

minden mi van, látható, láthatatlan,

fogható, foghatatlan,

EGEK ŐSROSTJÁ-ból teremtetett.

Minden Istenek által van,

az örök EGY-ből két értő-érző

két ISTENFÉL-lé testesült szellem-anyagából.

Az ő, szitáló ködnél finomabb,

rozsda-nemmarta fényes anyagukból.

Fű, fa, állat, ember.

A Föld is, melyre helyeztettek,

a Levegőég is, mely oltalmazón takar,

mint fonott borító naposcsibéket.

Ezért nincsen FÖLJEBB való teremtmény,

ezért nincsen ALÁBB való teremtmény.

ISTENEK megtestesülése mindvalahány.

Fontos is valahány élőlény,

ISTENEK porcikája.

Fontos, mint karikásostorban

nyél, forgó, karika, sudár, csapó.

Ezek együtt a karikásostor,

azok együtt a csorbítatlan élet.

Egyiküknek is ha írmagja veszik,

EGEK orcája üttetik, EGEK teste csonkíttatik.

Egyetlenegy élet írmagja vesztét

megszámlálhatatlan fajok sora sínyli.

Testvérgyilkos, ki írmagig írt.

ŐS-BÖLCSŐ szennyezője, örök teremtés

kivetnivaló salakja.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 97-98.o.)

 

Nincs választott nem

Nősténység és hímség valódi dualitásának alapja, hogy a nemek egyenrangúak és egyenjogúak. Együtt hatnak és együtt teremtenek. A családon belül is ennek megfelelően egyenlőség kell, legyen. Fontos ez, mert, „hogy a társadalomban szolgaság uralkodik-e vagy szabadság, már a családban eldől.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 26.o.)

„Nincs FÖLJEBB való NEM,

nincsen ALÁBB való NEM!

Egyik az ÉG nőstény felének megtestesülése,

másik az ÉG hím felének megtestesülése.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 98.o.)

„A nő nem birtoktárgy. A feleség sem az.

Nem férjé, nem családé, nem közé.

A nő saját testének istenasszonya…”(Máté Imre: Yotengrit 2. 58.o.)

 

Nincs választott nép

A Yotengrit szellemiség értelmében nincs felsőbbrendűség és nincs alattvalóság. Sem egyének, sem népek között. Mert aki felül van, akaratlanul is tapossa az alatta lévőt. Ez a világkép nem fogadja el sem az elnyomást, sem a zsarnokságot, sem a kizsákmányolást. A tudók bölcselete szerint elöljárók vannak, s ki-ki érdemei szerint helyezkedik el a sorban.

„Nincsen szolga-nép meg úr-nép,

csak rablók vannak és rablottak,

csak nyúzók vannak, meg nyúzottak,

csak megfélemlítők és megfélemlítettek.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 99.o.)

 

Általánosságban igaz, hogy ez a világnézet mellérendelő, ebből fakadóan együttható és nem hierarchiában megnyilvánuló alá-fölé rendelő, ezáltal elnyomó. Az egyenlőség jegyében minden embert egyenlő alapjogok illetnek.

„Jó KÖZ-ben senki sincsen FÖLÜL,

jó KÖZ-ben senki sincsen ALUL.

Ki-ki méltó helyén van tudása szerint,

ki-ki helyén van bátorsága szerint.

Ki-ki gazdagabb, vagy szegényebb,

szorgalma meg szerencséje szerint.

 

Aki FÖLÜL van, tipor,

tipor akkor is, ha nem akar,

mert FÖLÜL járás – ALUL lapulás!

Jó KÖZ-ben a méltóbb

nem FÖLÜL van, hanem ELŐBB-re.

ELÖLJÁRÓ, „ELSŐ EMBER” – így mondják.

Nem ALJA meg FÖLE van,

a böcsületes népnek

ELEJE van, meg HÁTULJA.”(Máté Imre: Yotengrit 1. 99.o.)

 

Nincs úr, nincs szolga

 

A mellérendelő világkép együtthatóként tekint a munkaadóra és a munkavállalóra. Egymást nem nélkülözhetik, együtt teremtenek, együtt termelnek. Ezért egymás felé kölcsönös megbecsüléssel tartoznak. A kizsákmányolás, parazitizmus, a helyzettel való bármilyen nemű visszaélés nem ennek a világképnek a része.

 

„Nincsen úr, nincsen szolga!

Csak munkáltatás van, meg szolgálat.

Nem szolga a szolga, hol emberségében hagyják,

nem úr az úr, ha emberséges.

Úr meg szolga – dolog kérője, dolog elvégzője,

ugyanazon ködmön más-más gombjai,

ráncok egy ingen, egy guba színe-visszái.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 98.o.)

(Dr. Darnói Tibor írása)


error: Tartalom védve van!