Igazságosság

Vissza az előző oldalra

„Főleg pedig és mindenek előtt Szeress! SZERETET minden jó eredete.”

Az igazságosság az őszintén, nyílt szívvel megélt Igazságban gyökerezik, mely az emelkedettség és a tudatosság magas fokán valósítható meg bölcsességgel, szeretettel és elfogulatlansággal. Valódi Igazság egy van, vélt Igazság több is lehet. A valódi Igazság mindentől független, csorbíthatatlan, a világmindenség megrendíthetetlen alapja. A szellem feltárult magassága és a lélek tisztasága adja meg azt a fényt, amely beragyogja lényünket és áthatja minden gondolatunkat, szavunkat, cselekedetünket az Igazságból fakadóan.

Az igazságosság bölcs belátáson keresztül nyilvánulhat meg, amikor sem előítélet, sem érzelem, sem elfogultság nem befolyásolja a valóság „tiszta” érzékelését. Így nincs, ami torzítsa az Igazságot. Az igazságosság csak jóságban és irgalomban bontakozhat ki, mert – bármilyen megnyilvánulásban – már akár parányi rosszindulat is romba döntheti.

Az igazságosságban való együttélés megköveteli bizonyos törvények, szabályok betartását. A jogok mellé kötelességek, kötelezettségek is társulnak. S mindennek van következménye. De nem „szemet szemért, fogat fogért” elv alapján, legalább is nem a hagyományos értelmezésben. Mert az nem a szeretet útja.

Ugyanakkor elfogadhatatlan, hogy valaki úgy éljen a jogokkal és lehetőségekkel, hogy a kötelességekből, kötelezettségekből nem veszi ki arányosan a részét. Mert az igazságtalan azokkal szemben, akik becsülettel és arányosan állnak helyt.

Ha ez teret nyerhet, a parazitizmus uralkodik el, ami rövid úton feloldhatatlan feszültséget teremt. Egyszerűen, mert beleütközik mások szabadságába, igazságérzetébe és aránytalan terhet ró másokra. A Yotengrit bölcselet kivételt tesz azokkal, akik pl. bármilyen okból rászorultak, „ügyben fogyatkozottak”, elárvultak, s akik sok gyermeket nevelnek. Az ő méltó ellátásukat a társadalom alapvető erkölcsi kötelességének tekinti. S, nem alamizsna szintjén, hanem megbecsüléssel. Az élősködőket azonban nem tűri meg. Őket másként kell felemelni.

 

Erkölcsileg annyira felnőni, amikor mindez már magától értetődővé válik, bizony időt kíván. Hogy hosszút-e vagy rövidet az sok mindentől függ. Például attól is, hogy az elöljárók milyen példát mutatnak. Mert nem lehet bort inni és vizet prédikálni. Példamutatással lehet elvárást támasztani és addig is törvénnyel védeni az Igazságot. Korunkban azonban a jog nem mindig egyenlő az Igazsággal. Pedig az Igazság mindannyiunkban belül él. És azonnal feltárul, mihelyst a többi alaptételt is megvalósítjuk életünkben.

 

„Boldogok, kik szabadságért, igazságért kockáztatják életüket,

mert haláluk ISTENNÉ SZÜLETÉS leend.” (Máté Imre: Yotengrit 1. 110.o.)


error: Tartalom védve van!