» Liturgiája

Liturgiája

Vissza az előző oldalra

„Főleg pedig és mindenek előtt Szeress! SZERETET minden jó eredete.”

A Büün liturgiája elsősorban ünnepkörben nyilvánul meg, de vannak kisebb, családi és közösségi jellegű ünnepek is, mint például esketés, temetés, legény- és nagylányavatás, házszentelés stb.

 

A liturgia nem egyéb, mint egy istentisztelet, vagy egyéb szakrális művelet lebonyolítása. Pl. egy ünnepi mise celebrálása. Az istentiszteletnek az idők folyamán minden vallásban kialakulnak az ünnepek jellegéhez igazodó formái. A Magyarok Istene ünnepén pl. díszesen fölszerszámozott fehér lovat vezettek körmenetben, jelképesen a Magyarok Istene számára. A Yotengrit Egyház „istentiszteletei” az un. „bekáttás”-sal (bekiáltással) kezdődnek. Ennek dallama ugyanaz, mint a „Szélről legeljetek…”, de az eredeti formában, lassan elnyújtva. (Pásztory Dittának, Bartók feleségének, aki a dallamot gyűjtötte, valaki elhadarta ezt az un. hosszan kiáltó dallamot).

Az ünnepek tetőpontja a kettős-örvénytánc. Ez úgy zajlik, hogy két különböző pontról kiindulva egy női, ill. férfitáncos örvényvonalon táncolva elindul, egy ponton találkoznak, ott csókot váltanak és páros táncban haladnak tovább. Még szebb, ha az örvényvonalat követve mentül több pár vesz részt benne. A téli napforduló ünnepén totemállat jelmezekben is táncolnak. Valószínűleg, az ősi liturgikus táncoknak maradványa a Busó-járás is. A magyar liturgikus hangszerelésben eredetileg alárendelt szerepet játszott a dob. Miként a nyugat-dunántúli regüsök hangszerelése, úgy a régi magyar liturgikus zenekar zeneszerszámai is a „hosszi furugla”, tökduda, csörgős bot, csimpolya és a doromb. Szellemidézéshez pedig még ezekhez társult az okarina, mint vezető hangszer.

 

Az emberek sokáig nem merték tudásukat nyilvánosságra hozni, mert azt felettébb rossz szemmel nézték. Még a Naporcájú GÖNÜZ Isten neve is a negatív fogalmak szótárába űzetett. Ő a „GONOSZ”.

Az Istenasszony emberközelibb színeváltozását, a Boldogasszony alakját összemosták „Szűz Máriáéval”. Két ősi ünnepünk – a Sarlós ill. a Gyümölcsoltó Boldogasszony – is átvétetett a jelen ünneprendbe. Ez a két ünnep csak a magyar kereszténységben létezik.

Az „ÖRDÖG”-ből (a Halotti beszédben URDUNG = Őrszellem) pedig – az elmúlt századokban – pokolbéli szörnyeteg lett.

 

A kultikus cselekedetekhez nem föltétel maskarába bújni. Az hagyományápolás. Egyébként nem a gatya teszi a táltost. Ami igazán fontos a dob, a süveg vagy korona, a láncos bot és a táltos ereje!

 

Nyomai maradtak rituális, jelmezes táncoknak, szimbolikus táncoknak, továbbá imák maradtak ránk töredékekben. Időbe telik, míg a hosszú álmából életre pezsdített tan minden vonatkozásban szilárdan körvonalazódik. Mert eltérően a „mese-ősmagyar vallásoktól” nem akarunk kitaláloncikkal hiányt pótolni.


error: Tartalom védve van!